Magyar katolikus elbeszélők [antikvár]

PRODROMOS. Mit keres Saul a próféták között, illetőleg a prótéta a saulok között? Azaz : mit keres a teológus a költők között? Mert hogy ezúttal a teológus a költők világába került, aziránt nincs kétség. Valaha lehetett arról vitatkozni, igazában költészet-e a regény és a regény fia, aki atyja, a novella. A nagy bíró, a valóság azonban azóta eldöntötte a pört: Lehet írni regényt, elbeszélést szórakoztatásra avagy okulásra; lehet itt pszichológiát és szociológiát fitogtatni, programmbeszédeket mondani avagy üszögében maradt katedra-igényt «kompenzálni». De az a nemesebb és emberibb lélek, mely irtózik az álarctól, mihelyt egyszer átlépte a regény és novella küszöbét, a költészetnek bűvös, de felelős világába lépett; kiszabadult sok megkötés alól, de új és súlyos törvény alá került. És azt vállalnia is kell. Itt, a «prózai epika» birodalmában is, a «honossági» bizonyítvány születési nemesi kiváltságlevél ; de ha megvan, kemény fegyelemre és áldozatos hivatásra szól: szigorú formába parancsolni és varázsolni az alaktalan valóságot, mégpedig úgy, hogy a valóság- és élettöredékek egésszé álljanak össze, miként hajdan Orpheus fuvolaszavára az ormótlan kőtömbök Thébé falává, s az emberkáoszból és világködből kilobbanjon a rejtett értelem és titokzatos erő, mely emel és tisztít és nyugtat és - fölszabadít.