Mai szovjet irodalom [antikvár]

JE VG ENYIJ JE VTL S ENK O ÉBREDŐ VÁROS E városban olyan minden, mint azelőtt: a fürdők, üzletek, vegytisztítók s a gyárak, az utcán vad fiúk, rolleres csínytevők, és felfuvalkodott galambok föl-le járnak; az á-zó^ moszkvai beszéd a régi még, háztól-házig viszik az árut fürge nők itt, s a visszhangzó zörej olyan, mint rég, ha két kefíres drót-rekesz csengőn összeütődik. Minden olyan, mint rég. Mint rég. S valami más, mégis, valami új van itt csöndben, zsivajban; mégis, valami nagy, tömeges változás zajlik, zajlik e város mélyén feltarthatatlan. Reggel, a pályaudvar felé igyekezőben, a villamosra szállok, friss zsemlém tördelem, s megpillantom az új fényt egy diák szemében, pápaszeme mögül villan fel élesen. ' á-2ó moszkvai beszéd: a hangsúlytalan o-kat Moszkvában a-nak ejtik. (Ez az irodalmi kiejtés.)