Megható történetek édesanyákról [antikvár]

A választás A megbocsátás a szeretet legfelső foka. Reinhold Niebuhr Türelmeüenül csusszantam be a kiskocsiba a vőlegényem, Greg mellé. A mamám a járdán állt, és reménykedve mosolygott. - Isten veled, mama - vetettem oda, és amikor odahajolt a letekert ablakhoz, hogy búcsúcsőkot adjon, icipicit elhúztam az arcomat. Nem akartam, hogy megcsókoljon. Azt reméltem, Greg nem vette észre, hogy mama mennyire megbántódott. Szódanul ültem a kocsiban, hátra dőltem az ülésen, makacsul bámultam a szélvédő előtt elsuhanó árnyakat. - Linda - szólalt meg Greg -, tudom, az én ötletem vok, hogy találkozzam anyáddal Továbbra is mereven néztem magam elé. - Örülök, hogy megtettem. Nagyon kedves volt. Még mindig nem válaszoltam. - De - folytatta - őszintén szólva, még sohasem láttalak ilyennek. Annyira rideg voltál. Nem tudom, mi történt közted és az anyád között, de bizonyára van valami oka ennek a feszültségnek? Valami oka! Hogy merészel ítélkezni felettem? Éveken áthúzódó okaim vannak, listát tudnék készíteni róluk! AmWíox Gregre pillantottam, az arca inkább aggodalmat árult el, nem ítélkezést. Gyengéden rátette a kezét a kezemre. Lassan-lassan elkezdtem beszélni mamáról - és papáról