Megkérdezzük a Csodát [antikvár]

Részlet a könyvből: "Tündérrózsa története Egyszer volt, hol nem volt, nem az Óperenciás tengeren túl, és nem is hatalmas üveghegyek mögött, hanem egy Balaton melletti kis faluban. Itt éldegélt szerényen egy család: apa, anya és ötéves kislányuk, Évike. Évike nagyon szép kislány volt. De sajnos amilyen szép volt, olyan hiú és önző teremtés is. Nem lehetett semmiről sem beszélni előtte, mert ha meghallotta, hogy valamiről beszélnek, az rögtön kellett volna is neki. Ha aztán nyomban nem kapta meg, toppantott apró lábaival, és durcáskodva kiabált. Így történt ez az egyik nyári napon is, amikor éppen keresztanyja volt náluk vendégségben. Édesanyjával beszélgettek ruhákról, virágokról és úgy általában a faluról. Évike természetesen - mint általában - most is hallgatózott, mert hát ez is hozzátartozott rossz szokásaihoz. Egyszer csak hallja ám, hogy keresztanyja azt mondja: -Hanem Erzsikém - így hívták Évike anyukáját -, tudod, azért nekem mégis az a kis tó tetszik a legjobban, ami a Fehérék telkén van. Tudod, ott lenn, a Balaton partján."