Nagy tüzek [antikvár]

Gerince megtört, ragasztása sérült, a könyvtest kettévált, fedlapja kopottas.
Huszonkilenc elbeszélés sorakozik ebben a kötetben. Közös jellemzőjük, hogy valamennyiük szerzője az 1920-as évek - nálunk igazán csak negyedszázada felfedezett - szovjet-orosz irodalmának képviselője. Nem egyenlő rangúak: a Nobel-díjes Solohov vagy a nálunk igen népszerű Bulgakov, Babel és mások mellett olyan neveket is talál közöttük az olvasó, amelyekről a legjobban értesült szakemberek, a legrészletesebb lexikonok sem tudnak: ezeket a tehetséges, friss hangú írókat a forradalom utáni évek társadalmi mobilitása dobta felszínre, néhány ígéretes kísérlet után azonban eltűntek az írott szó világából. Ők is hozzátartoznak azonban a forradalom utáni korszak eleven, sokszínű művészetéhez. Ezért illesztettük be műveiket a kötetbe, jelezve, hogy az 1920-as évek irodalma az elmúlt évtizedek lendületes publikációs tevékenysége ellenére még ma is rejt felfedezésre váró írásokat, sőt egész életműveket. Talán meglepetés az, hogy a nálunk többnyire későbbi alkotóknak ismert írók - Paszternak, Mandelstam, Pausztovszkij - már a forradalmat követően is javában jelen voltak a szovjet-orosz irodalomban. Minthogy kötetünk a nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulója alkalmából lát napvilágot, e soknemzetiségű és földrajzilag, a hagyományokat tekintve roppant változatos ország minél több szegletéből, rétegéből igyekeztünk felvillantani egy-egy mozzanatot a forradalom és a polgárháború idejéből. Az elbeszélések világában felbukkannak az isten háta mögötti orosz falu parasztjai, szibériai kisvárosok lélekben megnyomorodott kispolgárai, kikötői munkások és sámánhívő nemzetiségek, kiugrott papok és szovjetbürokraták, nepmanok és sorsukat vesztett fehér katonatisztek, mesélő kedvű vörös katonák és egzaltált ifjú művészetértelmiségiek, de japán diplomata és a szovjet polgárháború Mauglija is. A kötet elbeszélései Magyarországon először jelennek meg.