Nem versz át/A jó szomszéd/Figyelj rám!/A Tide család titkai [antikvár]

Részlet: Első fejezet Három nappal a meggyilkolása után temették el Joe-t. Maya fekete ruhát viselt, ahogyan az gyászoló özvegyhez illik. Nagyon erősen tűzött a nap, Mayát a sivatagban töltött hónapjaira emlékeztette. A családi lelkész sorolta a kliséket, de ő nem figyelt rá. Tekintete az utca másik oldalán lévő iskolaudvarra vándorolt. Igen, a temető egy általános iskolával szemben volt. Maya számtalan alkalommal elhajtott erre kocsival, a temető a bal oldalon, az általános iskola jobbra, de korábban soha nem gondolt rá, hogy ebben bármi furcsa lenne. Vajon melyik volt előbb, az iskola vagy a temető? Számít egyáltalán, mármint az élet kezdetének és a végének ez a szó szerinti szembenállása? Vagy éppenséggel nagyon is kifejező? A halál mindig olyan közel van, hogy talán bölcs dolog egészen korán tudatosítani ezt az iskolás gyerekekben. Maya fejében ilyen haszontalan gondolatok kavarogtak, miközben nézte, ahogy Joe koporsója eltűnik a földben. Tereld el a figyelmed! Ez a lényeg. Mindjárt vége lesz. Tőle jobbra Joe közvetlen családtagjai - az anyja, Judith; az öccse, Neil; a húga, Caroline - kókadoztak a hőségtől és a bánattól. Balra a kétéves lánya, pontosabban az ő és Joe lánya, Lily már kezdte elveszíteni a türelmét, és úgy függeszkedett Maya karján, mint egy kötélen. Több száz ember volt jelen a temetésen, és Maya agyán átfutott a gondolat, hogy Joe-nak ez tetszene. Az emberek szerették Joe-t. Persze a népszerűsége még nem lenne magyarázat ekkora tömegre. A gyászolókat az is vonzotta, hogy borzalmas tragédia közelébe kerülhetnek: hidegvérrel lelőttek egy fiatalembert, a gazdag Burkett család sarját - és egy olyan nő férjét, akinek nemzetközi botrány szennyezte be a nevét.