Nyárezüst-szavak [antikvár]

Részlet a könyvből:Múltkor azt kérdezted, miért írok, s amikor azt válaszoltam, hogy az embernek csak egy élete van, nem értetted. Pedig ez az ok. Ahogy haladsz előre, mindig választasz egy utat, s ha később megbánod, akkor sem fordulhatsz vissza. Ha mégis megpróbálod, és vissza is jutsz az útelágazáshoz, Te már akkor sem vagy ugyanolyan, s az idő is előre halad, úgyhogy hiába. Sokszor úgy érzem, hogy rohan velem az idő, gyorsan választanom kell, és ráadásul mindig csak egyet lehet, hiába szeretnék sok-sok utat kipróbálni. Azt hiszem kezdek beletörődni, s ahogy egyre inkább elfogadom, úgy veszem egyre komolyabban az írást. Amikor írok, elhagyom a testemet, a sorsomat, a helyemet a világban. Befejezni egy "művet" annyi, mint visszatérni önmagamba, s olyan érzés, mint álomból ébredni. Az az ember tud jól írni, aki tud és mer álmodni. De az álmok valóságos elemeket tartalmaznak, tapasztalat töredékeket, így az írás akkor lesz hiteles, ha az alkotó mindenre figyel, sok tapasztalatot gyűjt, képes apróságokat, töredékeket elraktározni. Hogy miért kell bátorság mindehhez ? Álmodtál már rosszat? Ébredtél már úgy, hogy hálát adtál, hogy csak álom volt? Hát ezért. Belebújik az ember valakibe vagy valamibe, és ugyanolyan kiszolgáltatott, mint az életben, ráadásul az eredeti énje gondolatainak is ki van szolgáltatva. Azt szokták mondani, hogy az írás alkotó munka. Azt hiszem csak addig míg összerakod gondolati, tapasztalati és álombéli töredékekből az emberi, állati, növényi és tárgyi szereplőket. Az írás a végeredmény szempontjából teremtő munka. Amit leírtál, az tőled függetlenné válik, és önálló lényként él tovább. Hiába zárod fiókba, előbb-utóbb találkozik a többi létezővel, nincs rá abszolút befolyásod, hogy mikor, hogyan, kivel. Olyan ez, mint amikor gyermeket szülsz. Megpróbálod egyengetni az útját, sorsának alakulására van némi hatásod, de ez valójában csak a látszat, vedd tudomásul, önálló, és te is csak egy külső tényező vagy az életében, legfeljebb fontosabb néhány másiknál. Lehet, hogy az eddig leírtakból nem ez látszik, mégis azt mondom, írni gyönyörű. Az írás egy csodálatos nagy lehetőség. (S talán ebben is hasonlít egy gyermek születésére.) Lehetőség az élet teljesebb megélésére, a katarzisra, a tökéletesedésre, s így az Istenhez való közeledésre!"