Nyolcvan év kisebbségben [antikvár]

Hódi Sándor 80 év kisebbségben Történelmi visszatekintés Az 1919. szeptember 10-én Saint Germain en-Layes-ban aláírt békeszerződés kijelölte az újonnan létrehozott ország, a Szerb -Horvát - Szlovén Királyság (SHS) határait. Az egykori Magyar Királyságból - a horvát területeket figyelmen kívül hagyva, amelyek 1.102-től Magyarországhoz tartoztak - 210.031 négyzetkilométert csatoltak el egy tollvonással, figyelmen kívül hagyva az elcsatolt területeken élő népek számarányát és akaratát. Akkoron a közel húszezer négyzetkilométeres Délvidék nemzetiségi térképe is igen tarka képet mutatott. Az itt élő másfél millió főt közel egyenlő arányban, harminc-harminc százalékban alkották magyarok és szlávok, több mint húsz százalékban németek, és kisebb hányadban más nemzetiségek. A kérdéses időpontban az 1.519.013 fő közül 546.000 fő vallotta magát szerb nemzetiségűnek, ami számukra elegendő jogcím volt, hogy igényt formáljanak erre a területre.1 Ez az abszolút kisebbségben levő nép próbálta maga alá gyűrni, erőszakosan uralni és asszimilálni az SHS-hez csatolt népcsoportokat. Az adott számarányok mellett erre egyetlen módszer kínálkozott: a terror. Ennek a politikának lett szenvedő alanya az a közel hatszázezer fős magyarság, amely nyolc évtizedes hányattatás után gazdaságilag megtörve, politikailag szétzilálva, lélekszámát tekintve felére csökkenve lépett be a harmadik évezredbe. A gyilkosságokkal és börtönnel fenntartott parancsuralom már a kezdet kezdetén a szerbekkel szembeállítja az erőszakosan hozzájuk csatolt más népeket. Belgrád politikájától semmit sem lehetett várni. A szerb politika, amelynek 1918-tól Jugoszlávia 1 Dr. Tóth Pál Péter: Jugoszláviából Magyarországra. In. Fészekhagyó vajdaságiak. MTT, Szabadka 2001. 3