Orosz elbeszélők tára [antikvár]

A végrendelet. Irta: Jezsov Nikoláj. Makszimovics Sztepan, miután vendégeit kikísérte és még néhányszor meghallgatta abbeli biztatásukat, hogy betegségének komolyságára nézve nagy tévedésben van, bement a szobájába, arcza örvendő kifejezését szomorúra változtatta és leült a pamlagra. Makszimovics Sztepannak nagyon fájt a feje és egész teste remegett a láztól. Lám, már két és fél év óta gyógyította magát ettől a lappangó láztól, migréntől és vérszegénységtől, de eredménytelenül. Mennyire volt komoly Makszimovics Sztepan betegsége, mennyire nem, azt nem tudni; de ő gyógyíthatatlannak tartotta és ebben a meggyőződésben élve, ijedten készült a halálra. Már fiatal korában is kétkedő és babonás volt, de most egészen a végletekig ment: félt a szomorú álmoktól, a gyászmenetektől, hitt is, meg nem is, imádkozott és allopathiával, homeopathiával s mindenféle szimpathetikus gyógyszerekkel kezeltette magát. Mindez jobban emésztette őt a legnagyobb betegségnél és Makszimovics Sztepan hétről-hétre jobban soványodott.