Öt perc emberség [antikvár]

„Embert keresek...!" - kiáltotta az ókori bölcselő, Diogenész Athén utcáit járva fényes nappal, lámpással a kezében. Az évezredek során szállóigévé vált sóhaj mögött mára még hatalmasabb dráma rejlik. Az őszinte, emberséges viszonyulás oly ritka vendég korunkban, hogy talán beérnénk akár napi öt perccel is. Kötetünk egy-egy története is alig kíván ennél több időt. Az emberség, a mindennapi szeretet egy-egy ünnepi pillanatával, máskor hétköznapi egyszerűségével ajándékozza meg olvasóját. E leginkább a személyesség hangján, az adni és elfogadni vágyás örömében született rövid kis írások hadd lengjék be illatukkal olvasóink otthonát, hogy aztán valami bennünk is életre kelhessen.