Öt perc indulásig [antikvár]

Előszó E. M. Forster angol regényíró szerint a történeteket cselekményük szerint két csoportra lehet osztani: valaki útra kel, vagy idegen érkezik a városba. Eszerint az elmélet szerint az irodalmi alkotások felében a fő mozgatórugó az utazós, illetve az ezzel járó változós a szereplők életében. Való igaz, hogy nagyon hálós ez a téma, nem véletlen, hogy külön műfaja is kialakult ennek az évszázadok során. Az útiregényeket, élménybeszámolókat, úti naplókat az olvasók Is szívesen forgatták főként azokban a korokban, amikor még nem lehetett egy kattintással repülőjegyet váltani és elrepülni a világ másik felére. De az utazással kapcsolatos történetek szimbolikus értelemben is jelen voltak a világirodalomban, gondoljunk csak az Odüsszeuszra, Robinson Crueso-ro, Gulliver utazásaira, az Isteni színjátékra, vagy napjaink népszerű űrodüsszeióira. Az ígéretes, fenyegető, ismeretlen új helyek felfedezése a mai napig számtalan lehetőséget kínál az író számára, hogy elmeséljen vele valami fontosat a világ működéséről, és az olvasó számára, hogy kiszakadjon a mindennapok szürkeségéből. Mikor 2019 nyarán témát választottunk az új anfológiónkhoz, nem gondoltuk még, hogy azok az utazások, melyeket tervezgettünk, melyek élményeiből úgy gondoltuk, majd összeáll o kötet, nem valósulhatnak meg. Fel sem merült bennünk, hogy hamarosan nem, hogy utazni nem tudunk, de már az utcára sem léphetünk ki, négy fal közé szorulunk, és az eddigi normálisnak tűnő életünk átfordul egy 25. században játszódó scifi novellába. A világ megváltozott körülöttünk, a lehetőségeink beszűkültek, és mi mégis szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hiszen az alkotó képzeletnek nem kellenek a valóság földbe döngölt pillérei, fantáziánk szárnyra kapott, és ha mór mi magunk nem mehettünk sehová, gondolataink segítségével jártuk be a világot