Régi olasz novellák [antikvár]

Három évszázad dús olasz novellaterméséből került ki ez a kis gyűjtemény. A bőségesen áradó olasz mesélőkedv a kései középkor és a renaissance izgalmasan sokféle arculatát mutatja meg ebben a műfajban, mely gazdag, sokrétű és ellentmondó, mint maga az élet, a kor és a föld, ahonnan fakadt. Misztikus és nyersen érzéki, lovagi és egyben polgári, sőt népies. A nő tiszteletét a költészetre hagyja; a novella cinikus, aszszony- és klérusellenes. Oktat, moralizál; szabadszájú tréfálkozások mellett a kor társadalmi konvencióinak és a finomodó műveltségnek ábrázolója. A középkor világában is az öröm, a duzzadó életkedv megszólaltatója. Motívumait a költői lelemény örök készleteiből meríti: keleti tündérmesék, széphistóriák, anekdoták, ókori írók és a Gesta Romanorum. Való történetek, melyeket a szóhagyomány tartott fenn, míg irodalmi formát öltöttek. Elsősorban maga az élet. Sokfelől merítettek és belőlük is sokan merítettek: Shakespeare és Schiller, Goethe és Arany, Maupassant és Mikszáth, Sem Benelli, Heltai és mások. Az olasz novella fejlődése során az egyes korszakok stílusa a középkorból a renaissanceba hajló társadalmi, kulturális és életstílus tükröződése. Az irodalmi műfajok közül legközelebb állt a mindennapi élethez, ezért érdekes, eleven ma is. Toscana itt is vezet. .. A 13. századi legrégibb gyűjtemény - a Novellino - némely darabjának éles, tiszta, kemény vonala lenyűgözően emlékeztet a kor festményeire: itt is ugyanaz a művészi elv: az egyszerű eszközök céltudatos, nemesen szigorú alkalmazása. A 14. században ez a tiszta stílus, mint a képeknél is, lendülettel telik meg.