kategória
szerző
cím
sorozat
betöltés...
kiadó
betöltés...
ISBN
évszám
ár
-
leírás
Előrendelhető
A mezők bármelyike illeszkedjen
A mezők mind illeszkedjen
![Adonyi Sztancs János - Sokunk karácsonya 2011 [antikvár]](https://lira.erbacdn.net/upload/M_28/rek1/276/4150276.jpg "Adonyi Sztancs János - Sokunk karácsonya 2011 [antikvár]")
Sokunk karácsonya 2011 [antikvár]
Adonyi Sztancs János, Babits Mihály, Bánki Éva, Cseh Károly, Devecsery László, Dr. Koncz Sándor, Dsida Jenő, Dutka Ákos, Emőd Tamás, Erika Burkart, Gérecz Attila, Győrffy Ákos, Gyurkovics Tibor, Hárs Ernő, Horvát Gábor, Jókai Mór, Juhász Katalin, Kányádi Sándor, Karátson Gábor, Kardos Mária, Kosztolányi Dezső, Leonyid Volodarszkij, Mester Györgyi, Mikszáth Kálmán, Noth Zsuzsanna, Nyerges Gábor Ádám, Örkény István, Pintér Lajos, Rónay László, Sebeők János, Szentmártoni János, Szép Ernő, Temesi Ferenc, Tollas Tibor, Tóthárpád Ferenc
online ár:
Webáruházunkban a termékek mellett feltüntetett fekete színű online ár csak internetes megrendelés esetén érvényes.
1980 Ft
Részletesen erről a termékről
Termékadatok
Cím: Sokunk karácsonya 2011 [antikvár]
Szerző:
Adonyi Sztancs János
,
Babits Mihály
,
Bánki Éva
,
Cseh Károly
,
Devecsery László
,
Dr. Koncz Sándor
,
Dsida Jenő
,
Dutka Ákos
,
Emőd Tamás
,
Erika Burkart
,
Gérecz Attila
,
Győrffy Ákos
,
Gyurkovics Tibor
,
Hárs Ernő
,
Horvát Gábor
,
Jókai Mór
,
Juhász Katalin
,
Kányádi Sándor
,
Karátson Gábor
,
Kardos Mária
,
Kosztolányi Dezső
,
Leonyid Volodarszkij
,
Mester Györgyi
,
Mikszáth Kálmán
,
Noth Zsuzsanna
,
Nyerges Gábor Ádám
,
Örkény István
,
Pintér Lajos
,
Rónay László
,
Sebeők János
,
Szentmártoni János
,
Szép Ernő
,
Temesi Ferenc
,
Tollas Tibor
Tóthárpád Ferenc
Kiadó: Napkút Kiadó Kft.
Kötés: Ragasztott papírkötés
ISBN: 9789632632209
Méret: 120 mm x 180 mm
Szentistváni Babits Mihály László Ákos költő, író, irodalomtörténész, műfordító, a 20. század eleji magyar irodalom jelentős alakja, a Nyugat első nemzedékének tagja. Török Sophie férje, Babits Ildikó nevelőapja.
Bánki Éva
Bánki Éva 1966-ban született Nagykanizsán. Író, műfordító, középkori világirodalmat tanít.
Bánki Éva 1966-ban született Nagykanizsán. Író, műfordító, középkori világirodalmat tanít.
Győrffy Ákos
Győrffy Ákos költő 1976-ban született Vácon, Nagymaroson és Budapesten él.
Fontosabb díjai
Gérecz Attila-díj (2000), Sziveri János-díj (2009), Márciusi Ifjak Díj (2010), Zelk Zoltán-díj (2010), Artisjus Irodalmi Díj (2011), József Attila-díj (2014)
Győrffy Ákos költő 1976-ban született Vácon, Nagymaroson és Budapesten él.
Fontosabb díjai
Gérecz Attila-díj (2000), Sziveri János-díj (2009), Márciusi Ifjak Díj (2010), Zelk Zoltán-díj (2010), Artisjus Irodalmi Díj (2011), József Attila-díj (2014)
Kányádi Sándor (Nagygalambfalva, 1929. május 10. – ) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas erdélyi magyar költő, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja.
Kányádi Sándor 1929. május 10-én született Nagygalambfalván (Hargita megye, Románia). Édesapja Kányádi Miklós gazdálkodó, édesanyja László Julianna, akit korán, 11 évesen (1940) veszített el. Az elemi iskola öt osztályát szülőfalujában, a középiskolát a székelyudvarhelyi református kollégiumban (1941–1944), a Római Katolikus Főgimnáziumban (1944–1945) és a fémipari középiskolában (1946–1950) végezte. Ezt követően beiratkozott a Szentgyörgyi István Színházművészeti Főiskolára, de a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem Nyelv- és Irodalomtudományi Karán szerzett magyar-irodalom szakos tanári diplomát 1954-ben, ám tanárként soha nem dolgozott, életét az irodalomnak szentelte.
Költői tehetségét Páskándi Géza (1933–1995) fedezte fel. Ő közölte 1950-ben első versét a bukaresti Ifjúmunkás című lapban. 1951–52-ben az Irodalmi Almanach segédszerkesztője, ezzel egyidőben néhány hónapig az Utunk, 1955–1960-ban a Dolgozó Nő munkatársa, 1960-tól 1990-ig pedig a Napsugár című gyermeklap szerkesztője.
Bécsben 1967-ben előadást tartott Líránkról Bécsben címmel. 1984-ben egy hosszabb, észak- és dél-amerikai előadókörúton vett részt. 1987-ben meghívták a rotterdami Nemzetközi Költőtalálkozóra, de mivel útlevelet nem kapott, tiltakozásul kilépett a Román Írószövetségből. 1992-ben Izraelben erdélyi jiddis népköltészet-fordítását mutatta be.
Írói álneve Kónya Gábor.
A Confessio szerkesztőbizottság tagja, 1990-től az Antitotalitárius Demokratikus Fórum tiszteletbeli elnöke, 1997-től a Kossuth- és Széchenyi-díj Bizottság tagja.
A mai magyar költészet egyik legnagyobb alakja. A magyar irodalom közösségi elvű hagyományának folytatója. Az anyanyelv megtartó ereje, az erdélyi kisebbségi sors mint alaptémák határozzák meg költészetét, mely a közösségi létproblémákat egyetemes érvényességgel szólaltatja meg.
1958-ban kötött házasságot Tichy Mária Magdolna tanárral és szerkesztővel. Két gyermekük született: Zoltán Sándor (1962) és László András (1971). Unokahúga, Benedekffy Katalin gyermekként sokszor szavalta nagybátyja verseit, ma elismert színész-operaénekesként gyakori vendég a költő szerzői estjein.1958-ban kötött házasságot Tichy Mária Magdolna tanárral és szerkesztővel. Két gyermekük született: Zoltán Sándor (1962) és László András (1971). Unokahúga, Benedekffy Katalin gyermekként sokszor szavalta nagybátyja verseit, ma elismert színész-operaénekesként gyakori vendég a költő szerzői estjein.
Műveit angol, észt, finn, francia, német, norvég, orosz, portugál, román és svéd nyelvekre is lefordították. Életműsorozatát a Helikon Kiadó 2007-től adja ki, gyerekkönyvei különböző válogatásokban, versei megzenésítve és audió hordozókon is folyamatosan jelennek meg.
Kányádi Sándor 1929. május 10-én született Nagygalambfalván (Hargita megye, Románia). Édesapja Kányádi Miklós gazdálkodó, édesanyja László Julianna, akit korán, 11 évesen (1940) veszített el. Az elemi iskola öt osztályát szülőfalujában, a középiskolát a székelyudvarhelyi református kollégiumban (1941–1944), a Római Katolikus Főgimnáziumban (1944–1945) és a fémipari középiskolában (1946–1950) végezte. Ezt követően beiratkozott a Szentgyörgyi István Színházművészeti Főiskolára, de a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem Nyelv- és Irodalomtudományi Karán szerzett magyar-irodalom szakos tanári diplomát 1954-ben, ám tanárként soha nem dolgozott, életét az irodalomnak szentelte.
Költői tehetségét Páskándi Géza (1933–1995) fedezte fel. Ő közölte 1950-ben első versét a bukaresti Ifjúmunkás című lapban. 1951–52-ben az Irodalmi Almanach segédszerkesztője, ezzel egyidőben néhány hónapig az Utunk, 1955–1960-ban a Dolgozó Nő munkatársa, 1960-tól 1990-ig pedig a Napsugár című gyermeklap szerkesztője.
Bécsben 1967-ben előadást tartott Líránkról Bécsben címmel. 1984-ben egy hosszabb, észak- és dél-amerikai előadókörúton vett részt. 1987-ben meghívták a rotterdami Nemzetközi Költőtalálkozóra, de mivel útlevelet nem kapott, tiltakozásul kilépett a Román Írószövetségből. 1992-ben Izraelben erdélyi jiddis népköltészet-fordítását mutatta be.
Írói álneve Kónya Gábor.
A Confessio szerkesztőbizottság tagja, 1990-től az Antitotalitárius Demokratikus Fórum tiszteletbeli elnöke, 1997-től a Kossuth- és Széchenyi-díj Bizottság tagja.
A mai magyar költészet egyik legnagyobb alakja. A magyar irodalom közösségi elvű hagyományának folytatója. Az anyanyelv megtartó ereje, az erdélyi kisebbségi sors mint alaptémák határozzák meg költészetét, mely a közösségi létproblémákat egyetemes érvényességgel szólaltatja meg.
1958-ban kötött házasságot Tichy Mária Magdolna tanárral és szerkesztővel. Két gyermekük született: Zoltán Sándor (1962) és László András (1971). Unokahúga, Benedekffy Katalin gyermekként sokszor szavalta nagybátyja verseit, ma elismert színész-operaénekesként gyakori vendég a költő szerzői estjein.1958-ban kötött házasságot Tichy Mária Magdolna tanárral és szerkesztővel. Két gyermekük született: Zoltán Sándor (1962) és László András (1971). Unokahúga, Benedekffy Katalin gyermekként sokszor szavalta nagybátyja verseit, ma elismert színész-operaénekesként gyakori vendég a költő szerzői estjein.
Műveit angol, észt, finn, francia, német, norvég, orosz, portugál, román és svéd nyelvekre is lefordították. Életműsorozatát a Helikon Kiadó 2007-től adja ki, gyerekkönyvei különböző válogatásokban, versei megzenésítve és audió hordozókon is folyamatosan jelennek meg.
Kosztolányi Dezső (1885. március 29. – 1936. november 3.) magyar költő, prózaíró, műfordító, kritikus, újságíró.
Kosztolányi Dezső az Osztrák-Magyar monarchia területén, Szabadkán született. Édesapja Kosztolányi Árpád (1859 – 1926) fizika és kémia professzor, valamint iskolaigazgató volt. Édesanyja a francia származású Brenner Eulalia (1866 – 1945).
Kosztolányi Dezső a középiskolai tanulmányait Szabadkán kezdte meg, de tanárával való konfliktusa miatt kiutasították innen. Szegeden, magántanulóként érettségizett.
1903-ban Budapestre költözött és ekkor kezdte meg tanulmányait a budapesti egyetem bölcsészkarán, magyar-német szakon. Itt találkozott Babits Mihály és Juhász Gyula költőkkel, és életre szóló barátságot kötött Karinthy Frigyessel is. Egy kis ideig a bécsi egyetemre is járt, de nem fejezte be, hazaköltözött és újságírónak állt, mely szakmát élete végéig gyakorolta.1908-ban átvette a költő Ady Endre helyét, aki Párizsba utazott tudósítani egy budapesti lapnak. 1910-ben jelent meg első verseskötete a Szegény kisgyermek panaszai címmel, mely országos sikert aratott, és mellyel egy termékeny időszak kezdődött el Kosztolányi Dezső életében. Szinte minden évben kiadott egy könyvet.
1913-ban vette feleségül Harmos Ilona színésznőt, aki Görög Ilona néven jelentette meg novelláit. 1915-ben született meg fiúk, Kosztolányi Ádám.
1933-ban mutatkoztak betegsége, a rák első jelei. 1934-től sorozatos műtéteken esett át, s Stockholmba is elment rádiumkezelésre. 1935-ben, a visegrádi újságíró üdülőben szerelemre lobbant egy fiatal férjes asszony, Radákovich Mária iránt. Szerelmük több vers megírására is sarkallta, mint például a Röpima, a Szeptemberi áhítat. El akart válni, de betegségének súlyosbodása közbeszólt.1936. november 3-án halt meg gócos tüdőgyulladásban, Budapesten, a Szent János Kórházban. Decemberben a Nyugat különszámmal adózott emlékének, amelyben Babits rehabilitálta fiatalkori barátját, művésztársát. Szenvedéseiről részletesen Ascher Oszkár tudósított nemcsak a Nyugatban, hanem Az Est hasábjain is.
Kosztolányi Dezső az Osztrák-Magyar monarchia területén, Szabadkán született. Édesapja Kosztolányi Árpád (1859 – 1926) fizika és kémia professzor, valamint iskolaigazgató volt. Édesanyja a francia származású Brenner Eulalia (1866 – 1945).
Kosztolányi Dezső a középiskolai tanulmányait Szabadkán kezdte meg, de tanárával való konfliktusa miatt kiutasították innen. Szegeden, magántanulóként érettségizett.
1903-ban Budapestre költözött és ekkor kezdte meg tanulmányait a budapesti egyetem bölcsészkarán, magyar-német szakon. Itt találkozott Babits Mihály és Juhász Gyula költőkkel, és életre szóló barátságot kötött Karinthy Frigyessel is. Egy kis ideig a bécsi egyetemre is járt, de nem fejezte be, hazaköltözött és újságírónak állt, mely szakmát élete végéig gyakorolta.1908-ban átvette a költő Ady Endre helyét, aki Párizsba utazott tudósítani egy budapesti lapnak. 1910-ben jelent meg első verseskötete a Szegény kisgyermek panaszai címmel, mely országos sikert aratott, és mellyel egy termékeny időszak kezdődött el Kosztolányi Dezső életében. Szinte minden évben kiadott egy könyvet.
1913-ban vette feleségül Harmos Ilona színésznőt, aki Görög Ilona néven jelentette meg novelláit. 1915-ben született meg fiúk, Kosztolányi Ádám.
1933-ban mutatkoztak betegsége, a rák első jelei. 1934-től sorozatos műtéteken esett át, s Stockholmba is elment rádiumkezelésre. 1935-ben, a visegrádi újságíró üdülőben szerelemre lobbant egy fiatal férjes asszony, Radákovich Mária iránt. Szerelmük több vers megírására is sarkallta, mint például a Röpima, a Szeptemberi áhítat. El akart válni, de betegségének súlyosbodása közbeszólt.1936. november 3-án halt meg gócos tüdőgyulladásban, Budapesten, a Szent János Kórházban. Decemberben a Nyugat különszámmal adózott emlékének, amelyben Babits rehabilitálta fiatalkori barátját, művésztársát. Szenvedéseiről részletesen Ascher Oszkár tudósított nemcsak a Nyugatban, hanem Az Est hasábjain is.
Mikszáth Kálmán (Szklabonya, 1847. január 16. – Budapest, Józsefváros, 1910. május 28.)
Magyar író, újságíró, szerkesztő, országgyűlési képviselő, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, a Kisfaludy Társaság és Petőfi Társaság rendes tagja, a Budapesti Egyetem tiszteletbeli bölcsészdoktora.
Neves és művelt felmenőkkel bíró családban született Szklabonyán (Nógrád vármegye), Mikszáth János jómódú földbirtokos, és a kisnemesi származású farádi Veress Mária evangélikus vallású szülők fiaként.
1866-1869-ig jogot tanult a budapesti egyetemen, bár diplomát nem szerzett belőle. Megpróbálkozott az újságírással is, számos magyar újság, köztük a Pesti Hírlap is közölte cikkeit.
Korai novellái alapjául a parasztok, iparosok élete szolgált, melyek demonstrálták Mikszáth Kálmán hozzáértését a ravaszkodó, humoros anekdotákhoz, melyek megmutatkoznak a későbbi sokkal népszerűbb műveiben is.
Számos novellája társadalmi kommentárt és szatírát tartalmazott, és az élete vége felé egyre inkább kritikus hangvétellel fordult az arisztokrácia és a kivetett terhek ellen.
1873. Július 13.-án feleségül vette Mauks Ilona Máriát, majd 1878-ban elváltak. 1882-ben ismét elvette volt feleségét, mely házasságból három gyermek született.
1874-ben jelent meg első önálló műve, az „Elbeszélések”, két kötetben, de nem kapott komolyabb figyelmet. Pár évig különböző napilapoknál dolgozott, azonban sikertelensége miatt elkeseredve, 1878-ban Szegedre ment, és a Szegedi Naplónál helyezkedett el, újságíróként. Ott aratta első írói sikereit: az 1879-es szegedi nagy árvíz és az ezután következő királyi biztosi korszak hálás témákkal szolgált neki. Karcolataiban a biztosi tanácsot csipkedte, s megörökítette Tisza Lajos és munkatársainak alakját.
1887-től élete végéig országgyűlési képviselő volt, előbb az erdélyi Illyefalva, majd Fogaras, végül pedig Máramarossziget mandátumával.1896-ban a budapesti újságírók egyesületének elnökévé választották, melynek tisztségéről 1899-ben lemondott.
1910 tavaszán ünnepelték írói pályafutásának negyvenedik évfordulóját, tiszteletére Szklabonya (szülőfaluja) a Mikszáthfalva nevet vette fel. Ezután még elutazott Máramarosszigetre, ahonnan azonban már nagybetegen tért vissza, s néhány nap múlva, május 28-án meghalt. Temetésére május 31-én délután került sor. Utolsó munkája, A fekete város könyv alakban való 1911-es megjelenését már nem érhette meg.
Tagja volt a Petőfi Társaságnak, a Kisfaludy Társaságnak, a Belvárosi Takarékpénztár Részvénytársaság Igazgatóságának, a Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság Igazgatóságának, valamint 1889 tavaszától a Magyar Tudományos Akadémia levelező, és tiszteletbeli tagja volt.
Magyar író, újságíró, szerkesztő, országgyűlési képviselő, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, a Kisfaludy Társaság és Petőfi Társaság rendes tagja, a Budapesti Egyetem tiszteletbeli bölcsészdoktora.
Neves és művelt felmenőkkel bíró családban született Szklabonyán (Nógrád vármegye), Mikszáth János jómódú földbirtokos, és a kisnemesi származású farádi Veress Mária evangélikus vallású szülők fiaként.
1866-1869-ig jogot tanult a budapesti egyetemen, bár diplomát nem szerzett belőle. Megpróbálkozott az újságírással is, számos magyar újság, köztük a Pesti Hírlap is közölte cikkeit.
Korai novellái alapjául a parasztok, iparosok élete szolgált, melyek demonstrálták Mikszáth Kálmán hozzáértését a ravaszkodó, humoros anekdotákhoz, melyek megmutatkoznak a későbbi sokkal népszerűbb műveiben is.
Számos novellája társadalmi kommentárt és szatírát tartalmazott, és az élete vége felé egyre inkább kritikus hangvétellel fordult az arisztokrácia és a kivetett terhek ellen.
1873. Július 13.-án feleségül vette Mauks Ilona Máriát, majd 1878-ban elváltak. 1882-ben ismét elvette volt feleségét, mely házasságból három gyermek született.
1874-ben jelent meg első önálló műve, az „Elbeszélések”, két kötetben, de nem kapott komolyabb figyelmet. Pár évig különböző napilapoknál dolgozott, azonban sikertelensége miatt elkeseredve, 1878-ban Szegedre ment, és a Szegedi Naplónál helyezkedett el, újságíróként. Ott aratta első írói sikereit: az 1879-es szegedi nagy árvíz és az ezután következő királyi biztosi korszak hálás témákkal szolgált neki. Karcolataiban a biztosi tanácsot csipkedte, s megörökítette Tisza Lajos és munkatársainak alakját.
1887-től élete végéig országgyűlési képviselő volt, előbb az erdélyi Illyefalva, majd Fogaras, végül pedig Máramarossziget mandátumával.1896-ban a budapesti újságírók egyesületének elnökévé választották, melynek tisztségéről 1899-ben lemondott.
1910 tavaszán ünnepelték írói pályafutásának negyvenedik évfordulóját, tiszteletére Szklabonya (szülőfaluja) a Mikszáthfalva nevet vette fel. Ezután még elutazott Máramarosszigetre, ahonnan azonban már nagybetegen tért vissza, s néhány nap múlva, május 28-án meghalt. Temetésére május 31-én délután került sor. Utolsó munkája, A fekete város könyv alakban való 1911-es megjelenését már nem érhette meg.
Tagja volt a Petőfi Társaságnak, a Kisfaludy Társaságnak, a Belvárosi Takarékpénztár Részvénytársaság Igazgatóságának, a Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság Igazgatóságának, valamint 1889 tavaszától a Magyar Tudományos Akadémia levelező, és tiszteletbeli tagja volt.
Nyerges Gábor Ádám másfél évtizede, a 2000-es évek végén kezdte pályáját. Bár elsősorban versek és regények szerzőjeként ismerjük, valójában ez idő alatt folyamatosan jelentette meg novelláit, elbeszéléseit, tárcáit, többek között a 2000, az Élet és Irodalom, a Kalligram, a Népszava, a Prae és a Tiszatáj hasábjain. E több mint évtizednyi anyagból válogatta a szerző első novelláskötetét, melyet 2024 Ünnepi Könyvhetére várhatnak az olvasók.
Tóthárpád Ferenc, Tóth Árpád Ferenc (Szombathely, 1958. február 17. –) magyar költő, író, andragógus.
Középiskoláit Szombathelyen végezte. Gépészként 1976-ban, textilesként 1989-ben érettségizett. Majd gépjármű villamossági műszerész (1978), szövőipari technikus (1990) lett. Első diplomáját a Berzsenyi Dániel Főiskolán mint művelődésszervező-andragógus szerezte (2000), a Pécsi Tudományegyetemen művelődési és felnőttképzési menedzserként diplomázott (2002 – summa cum laude kitüntetéssel). Tanulmányait a Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi karán gyermek- és ifjúságvédelmi tanácsadóként folytatta (2008). Egyéb képesítései mellett felsőfokú közigazgatási versenyvizsgát tett (2010).
Az 1980-as évek közepétől ír rendszeresen. A klasszikus formák kedvelője. Nagy hangsúlyt fektet arra, hogy a határon túli magyar gyerekekhez (és felnőttekhez) eljusson a kortárs irodalom. Versei, prózái megtalálhatók az Óperencia Magazinban (USA, Colorado), az Amerikai Magyar Naplóban és a Panorámában (Új-Zéland), a Kispajtásban és a Fürkészben, a Cinkenapsiban (Erdély), a Jó Pajtásban és a Mézeskalácsban (Szerbia); idehaza a Tappancsban és a Nők Lapjában, a Breki Magazinban, a Mini Manóban, a Rejtvényiskolában olvashatják a gyerekek. Felnőtteknek szánt írásaiból a régiós kiadványok mellett a Duna-part, a Hitel és a Partium is közölt.
2001 novemberében meghívták Prágába, ahol hat nemzet gyermekirodalommal foglalkozó írói, költői folytattak szakmai munkát. Több irodalmi pályázat díjazottja. Nem sorolja magát az újságírók közé, csak „egy ember, aki újságot is ír”. 2003-tól a Kőszeg és Vidéke munkatársa, majd főmunkatársa – 2006 szeptemberétől – egy éven át. Ezt követően 2007 októberétől a Kőszegi Hírmondó alapító főszerkesztője a lap megszűnéséig (2008. ápr.), ekkor a Kőszeg és Vidéke felelős szerkesztői munkáival bízták meg. Lapkészítő tevékenységét 2015 decemberéig vállalta, de továbbra is a havilap munkatársa maradt. Alkalmi újságok – Vadóc, Hétfőiek Lapja, iSi-reader – létrehozója, szerkesztője.
Kötetei, szerkesztői munkái között találhatunk irodalmi, kultúraelméleti és helytörténeti kiadványokat is. Színdarabot is ír. Vadalma című darabját 2016-ban műsorára tűzte a Soproni Petőfi Színház és 2017-ben a Kőszegi Várszínház [8][9]. Műveit verséneklők, kórusok, magyarnóta-énekesek egyaránt felhasználják, írásairól számos festmény, művészeti alkotás is készült.
Édesapja Tóth Ferenc (1931-2010), édesanyja Csüri Ilona (1938-1998). Felesége Gréczy Marianna (1960). 1980-ban kötött házasságot. Gyermekei Adrienn (1983) és Balázs (1986).
Az 1980-as évek elején festményeivel részt vett néhány önálló és gyűjteményes kiállításon. Író-olvasó találkozókon – alkalmanként – gitárral kíséri megzenésített verseit, zenéi, versei CD-ken, DVD-ken is szerepelnek (Concordia-Barátság Énekegyüttes, Katáng, Csalogató együttes).
Középiskoláit Szombathelyen végezte. Gépészként 1976-ban, textilesként 1989-ben érettségizett. Majd gépjármű villamossági műszerész (1978), szövőipari technikus (1990) lett. Első diplomáját a Berzsenyi Dániel Főiskolán mint művelődésszervező-andragógus szerezte (2000), a Pécsi Tudományegyetemen művelődési és felnőttképzési menedzserként diplomázott (2002 – summa cum laude kitüntetéssel). Tanulmányait a Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi karán gyermek- és ifjúságvédelmi tanácsadóként folytatta (2008). Egyéb képesítései mellett felsőfokú közigazgatási versenyvizsgát tett (2010).
Az 1980-as évek közepétől ír rendszeresen. A klasszikus formák kedvelője. Nagy hangsúlyt fektet arra, hogy a határon túli magyar gyerekekhez (és felnőttekhez) eljusson a kortárs irodalom. Versei, prózái megtalálhatók az Óperencia Magazinban (USA, Colorado), az Amerikai Magyar Naplóban és a Panorámában (Új-Zéland), a Kispajtásban és a Fürkészben, a Cinkenapsiban (Erdély), a Jó Pajtásban és a Mézeskalácsban (Szerbia); idehaza a Tappancsban és a Nők Lapjában, a Breki Magazinban, a Mini Manóban, a Rejtvényiskolában olvashatják a gyerekek. Felnőtteknek szánt írásaiból a régiós kiadványok mellett a Duna-part, a Hitel és a Partium is közölt.
2001 novemberében meghívták Prágába, ahol hat nemzet gyermekirodalommal foglalkozó írói, költői folytattak szakmai munkát. Több irodalmi pályázat díjazottja. Nem sorolja magát az újságírók közé, csak „egy ember, aki újságot is ír”. 2003-tól a Kőszeg és Vidéke munkatársa, majd főmunkatársa – 2006 szeptemberétől – egy éven át. Ezt követően 2007 októberétől a Kőszegi Hírmondó alapító főszerkesztője a lap megszűnéséig (2008. ápr.), ekkor a Kőszeg és Vidéke felelős szerkesztői munkáival bízták meg. Lapkészítő tevékenységét 2015 decemberéig vállalta, de továbbra is a havilap munkatársa maradt. Alkalmi újságok – Vadóc, Hétfőiek Lapja, iSi-reader – létrehozója, szerkesztője.
Kötetei, szerkesztői munkái között találhatunk irodalmi, kultúraelméleti és helytörténeti kiadványokat is. Színdarabot is ír. Vadalma című darabját 2016-ban műsorára tűzte a Soproni Petőfi Színház és 2017-ben a Kőszegi Várszínház [8][9]. Műveit verséneklők, kórusok, magyarnóta-énekesek egyaránt felhasználják, írásairól számos festmény, művészeti alkotás is készült.
Édesapja Tóth Ferenc (1931-2010), édesanyja Csüri Ilona (1938-1998). Felesége Gréczy Marianna (1960). 1980-ban kötött házasságot. Gyermekei Adrienn (1983) és Balázs (1986).
Az 1980-as évek elején festményeivel részt vett néhány önálló és gyűjteményes kiállításon. Író-olvasó találkozókon – alkalmanként – gitárral kíséri megzenésített verseit, zenéi, versei CD-ken, DVD-ken is szerepelnek (Concordia-Barátság Énekegyüttes, Katáng, Csalogató együttes).
Új vásárló vagyok!
új vásárlóval indíthatsz rendelést............