Sötét hely/Megrajzolt otthon/Egy veszélyes ember/Köztünk marad [antikvár]

ELSŐ RÉSZ Szemtanúk 2018. szeptember Danica Ellis megszokott életének utolsó döntése - olyan életben, amelyben a stresszt a lakbér fizetésének késése jelentette, és az olyan dilemma, hogy visszamenni az iskolába tényleg végzetes hiba volna -, hogy hatvanwattos vagy százwattos égőt vegyen. A választékot tekintve nem volt egyértelmű a döntés. Az árak között elég jelentős volt a különbség, és valószínűleg az izzó legfeljebb néhány dollárral növelné a havi villanyszámlát. De van, amikor néhány dollár is számít. Ebben az évben még egyszer-kétszer bekövetkezik, mielőtt megszerzi a diplomáját, és nagyon reméli, hogy beindul a karrierje is. Levette a hatvanas égőket a polcról, és bedobta a bevásárlókocsiba a kilencvenkilenc centes kenyér mellé. Hajnali kettőkor majdnem csak ő volt a Krogerben. Elhaladt az unatkozó pénztáros mellett, és nem látott háromnál több vásárlót. Danica eltávolodott a villanykörtéktől. Végigtolta a bevásárlókocsit a hátsó fal mentén. Ebben az időpontban sokkal hidegebb levegő áradt a hűtőpultokból, mint az esti nagy forgalom idején. Talán a meleget sugárzó testek hiánya miatt lehetett. Éppen előtte egy férfi nézegette a narancsleveket. Néhány perccel korábban Danica látta már őt, ahogy a regényeket böngészte. Vékony és jóképű volt, és elegáns ahhoz képest, hogy éjszaka vásárol egy szupermarketben. Talán valami buliból tartott hazafelé a harminc év körüli férfi. Legalább tíz évvel fiatalabb nálad, drágám. Ugyanakkor negyvenegy évesnek lenni nem olyan nagy tragédia, ugye? Danica elhaladt a férfi mellett, aki gyorsan végigmérte, és rámosolygott. Danica viszonozta a mosolyt, aztán a tekintete a férfi bal kezére tévedt.