Szalon Album [antikvár]

Részlet a könyvből: A 48-ki törvények szentesitésének titkos történetéből Az átalakulás nagy folyamatát, mely a régi Magyarországot elhullott fiai vérének ifjitó fürdőjéből phönixként emelte ki, hibás volna egyedül márczius 15-ike emberei művének tulajdonitani. Hiszen Ferencz császár uralkodásának utolsó éveiben voltak már politikusok, kik a nagy krizist, mely elé Ausztriát századok bűnei sodorták, kikerülhetlennek látták. A hatalom nem látta a veszélyt, mely a mesterséges dissolutio folyamatában a nemzeti középosztályát a demokratikus eszmék táborába hajtotta. Nem az eszmék táborába hajtotta. Nem az eszmék meggyőző igazsága volt az, mely az avitikus intézmények papiliusi körében megcsontosodott régi Magyarországot, ezt az országot, melynek 5/8 része még mindig nemesi allodium volt, a szabadelvüség zászlója alá terelte, bár az 1833-iki országgyülés már nem nélkülözte itt-ott a szokatlanul redikális hangot sem s többet közt Péchy, pestmegyei követ az egyházi javak secularizácziójának kérdését is fölvetette.