Száz magyarok könyvei IX. [antikvár]

Részlet a könyvből:Abonyi Árpád önéletrajzaIfjukori irodalmi bajtársam, Kabos Ede, kivel egyidőben indultam el a világ és társországai meghódítására és aki azt kivánja, hogy ebben az ő kitünő Anthologiájában is benne legyek, ugynevezett "önéletrajz" nélkül az én fekete fejemet sem akarja irodalmi kincstára közönségének bemutatni. Le kell tehát ülnöm az írógép mellé, hogy ezuttal - kivételesen - tulajdon fejemről kopogtassak...Negyvenkilenc esztendős vagyok, amikor e pár soros rajzolat felette kényelmetlen mondatait irom. Kuruc Balogh Ádám vármegyéjében, Barsban születtem, ez azonban mellékes. Az sem fontos, hogy familiám a kivénült magyar törzsek közül való, amelyek idestova már képtelenek friss hajtást adni. Magam azt tartom önmagamra nézve lényegesnek, hogy hat esztendős koromban kiemeltek öreg vármegyém konzervativ földjéből és átültettek friss erdélyi földbe, Kolozsvárra. Tulajdonképpeni szülővárosomnak ennélfogva ezt a várost tartom, mert ennek a szinmagyar városnak éles erdélyi levegője formált ki azzá, amivé lettem: hibákkal és erényekkel együtt, jó és rossz értelemben: erdélyi emberré, aki makacsul védi a maga éleit és szegleteit, s még akkor is a saját tengelye körül forog, ha emiatt rossz dolga van... E faji és históriai konokság nélkül azonban már rég kiveszett volna onnan az a maroknyi magyarság, mely e sokszor kigunyolt hiba kevély birtokában a következő ezer esztendő végén is ott lesz.