Százak antológiája anno 1996 [antikvár]

A T. Olvasó, amikor kezébe veszi az Amatőr Költők és írók Országos Szövetségének legújabb antológiáját, s olvasni kezdi a verseket és novellákat, két lényeges megállapítást tehet: - A művek tartalma múltunkkal, jelenünkkel és jövőnkkel foglalkozik, s mély Életigazságokat tartalmaz egyszerű, közérthető módon, mert zömükben megtörtént események rejlenek a sorok mögött. - A művek írói nem hivatásos költők és írók, hanem egyszerű, de nagyszerű hétköznapi emberek, akiknél az anyagi és szellemi élet teljes egyensúlya figyelhető meg, megvalósítva ezzel a kultúra tulajdonképpeni lényegét. Goethe mondotta egykoron, - hogy az ember, mihelyt létezése biztosítva van, dolgokat keres maga körül, melyekbe saját lelkét beleleheli. Ilyen őszinte léleküzenetekkel ismerkedhetünk meg az antológia olvasásakor, melyből kicseng az egészséges nemzeti irányú művészet elérésének vágya, társadalmi téren a múltunk tisztelete, jelenünk jobbítása, jövőnk féltése, s egy szebb, boldogabb és emberségesebb kor reménye. Az esztétikai érték érvényesülési területe az EGYÉNI LELEK, az erkölcsi értéké az EMBERI ÉLETKÖZÖSSÉG, az igazságé pedig az elvontságok, az ABSZTRAKCIÓ világa. Annak ellenére, hogy a művek esztétikai értéke nem vall kiforrott költőkre és írókra, tehetségek felfedezhetők az antológia olvasásakor. Az esztétikai összhatást azonban a T. Olvasó éppen a művek igazság startalmából, erkölcsi értékítéletéből szinte népköltészet formájában érzékelheti. Az emberiség természettel folytatott küzdelme, túlvilági képzeletei, elmúlással kapcsolatos félelemérzete mind-mind mély életigazság formájában jelenik meg sokszínűen, harmonikusan, mint egy csodálatos mezei virágcsokor. Antológiánk kiadására a millecentenárium évében kerül sor. Hirdesse ez is azt, hogy a művek alkotói békés, boldog Magyarországot, a Szent-Istváni alapeszmeiséget, az e hazában élő emberek egymás iránti megbecsülését és szeretetét - mint az 1100 éves múltunk alapkövetelményeit - kívánják megvalósítani. Népies megfogalmazásban, honorárium nélkül, de telve lelki kincsekkel.