Szeged antológia 2015 [antikvár]

Kedves Olvasó, kérem, foglaljon helyet! Keressen egy fotelt (széket, heverőt, kanapét, nyugágyat, hokedlit, padot, zsámolyt vagy akár egy sámlit), kapcsoljon halk háttérzenére vagy csupán élvezze a csöndet. Vegye kezébe ezt a kötetet, szakítson magának néhány percet ebben a hangos és zaklatott világban, s engedje át magát a gondolatok, érzelmek, elemzések semmihez sem hasonlítható élményének. Élvezze a papír sokak által halálra ítélt sorokkal barázdált mezejét, a nyomtatott betűk üzeneteit, az olvasás gyönyörűségét. Álljon ellent egy kis időre a modern kor elektronikus attakjának, vállalja konzervativizmusát, a könyvoldalakba lepkehálózott novellák, versek, esszék szemnyitogató, lelket gazdagító, szellemet erősítő élményeit. Ne szégyellje, ha önmagára ismer, ne szomorkodjék, ha gyarlóságait fedezi fel az írásokban, örüljön, ha gazdagodhat a tetten ért gondolatok által, legyen büszke, ha rádöbben, hogy ennek a városnak olyan szellemi értékeivel szembesül, amelyek nem csupán őrzik a szegedi irodalom hagyományos értékeit, de azzal, hogy olvassa, erősíti, inspirálja is azt. Antológiát szerkeszteni kaland. A szerkesztő azonban nem lehet kalandor. Egyszerre bába és nevelő, örömszülő és alázatos zsüror. De mindenekelőtt az összhangzást megteremteni szándékozó karmester, aki tudja, egy zenekarban minden hang fontos, valamennyi az összhatást, a felemelő élményt segíti. Ez a felelőssége és gyönyörűsége is. Kezet kell nyújtani elszakadó nemzedékeknek, le kell bontani rosszul megépített falakat, össze kell békíteni világnézeteket, vállalni kell a különböző vélemények és szándékok szikráit is. Megéri. Ez az antológia éppoly gazdag, sokarcú, ellentmondásosságában is harmonikus, mint Szeged. Generációk, nemek, műfajok, tendenciák, stílusok, vélemények, ízlések kavalkádja, s mindennek kötőanyaga és egyetlen hitelesítő pecsétje a Város. A befogadó és kitaszító, dédelgető és megcsaló, vonzó és kisugárzó Szeged. Ha ennek a kaleidoszkópszerű válogatásnak más értéke sem lenne, minthogy felmutatja helyi érték, országos minőség és egyetemes mérték harmonikus egységét, az egymást erősítő tendenciák hegesztési pontjait, máris érdemes volt. De többre vállalkozott. Az évi tennés gondos begyűjtésére, az alkotói tájékozódások kijelölésére, a közösségben való megjelenés bátorságára, a szellemi élet mostoha világában az édes gyerekként világra jött újszülöttek büszke felmutatására. S arra is, hogy az igényes és felelősséget vállaló művész nem térhet ki a kor kihívásai elől, művészi megnyilatkozásai mögött ott feszül valamennyiünk kételye és bizonyossága, félelme és reménye, hite és bizodalma. Mai közéletünk kultúraellenes közegében ez az irodalmi összeállítás a civil szféra jóakaratából kapott egy lélegeztető gépet. Azok a karitatív egyesületek kínáltak éltető oxigént, akik fölismerték, hogy a szellemi élet, a kulturális közeg, a művészetek éppúgy segítségre szorulnak, mint a beteg gyermekek, a szegény családok, a kifosztott lelkek. És ha elsorvad a vers, kérgesedik a novella, kiüresedik a könyv - elsorvad a lélek, kérgesedik az emberi kapcsolat, kiüresedik az élet. Nem kicsi a tét. Ez a könyv advent heteiben, a várakozás időszakában készült. Ajándéknak a karácsonyfa alá. Olyan ajándéknak, mely túléli az ünnepeket, s talán néhányuknak a hétköznapokban is gyógyírként szolgál. Ezért hát, Kedves Olvasó, keressen egy kényelmes ülőalkalmatosságot, csípje nyakon a vágtázó időt, lapozzon bele ebbe a könyvbe, gyarapodjon általa. Ezzel segít Ön is abban, hogy egyszer, talán nem a távoli jövőben, lekapcsolhatjuk a kultúrát a lélegeztető gépről. Tandi Lajos ~ 7 ~