Szellemi Végrendelet [antikvár]

Ez az elszánt, kis társaság ismét tanújelét adta létjogosultságának. Újabb kötetet tarthat kezében a tisztelt Olvasó! Akik itt megszólalnak hasonló eréllyel, töretlen indulattal és isteni alázattal fürkészik és ostorozzák a világ bűneit, - miként fároszként világító elődeik. Örömmel tettem eleget a kérésnek, hogy rendezzem kötetbe a munkáikat, és amikor összeállt az anyag, úgy éreztem, mintha egy szirten ülnék a mély öböl felett, szinte látom a békésen vonagló tengert, amint apró fodraira árnyékot vet a tűző nap, s elnéztem a távoli kék hegyeket, amelyek a vágy zeneszavát szórták szét a táj fölött. És áramlott felém "messzi nép és táj, s meghitt meleg" és jó volt érezni, hogy "vak, ordas bosszú nem forr a szemekben".