Szemetekbe bújok [antikvár]

ÚJ BEKEZDÉS Előszó E széteső etikájú, megcsorbított érzelmi életű ezredvég tükrét tartja kezében az olvasó, egy a közelmúltban Miskolcon megalakult fiatal művészek szakmai alkotóközösségének első irodalmi antológiáját. Újból és újból átlapozva a kötet összegyűjtött anyagát, a meglehetősen sok megválaszolatlan fájdalommal teli írásban nem találtam felszabadult kikapcsolódásra. Titokra, ragyogásra, hitelességre, fényvarázsra igen. Magányra, számvetésre, számonkérésre, a fennmaradás ösztönére, az elmúlás igéjére. A remény reményére - arra, hogy a kimondott fájdalom már nem is annyira fájdalom, inkább kiszakadás, kiszakadni-akarás a szenvedésből, a lírai énből közösségivé törvényesült anyaggá, verssé, prózává emelve. S megnyugvásra, hogy ebben a hitehagyott világban egy értelmet újra pezsdítő áramlattá válva vállalja a kockázatot az együttes megmérettetésre. Az írott anyag értéke attól függ, meddig marad meg időben a hatása, ha tisztán és végiggondoltan színre lép. Hisz az írás, a szavak művészete a végiggondolt tűnődések, gondolatok műfaja, s a bizakodásé: szavaink érvényét az idő nem mossa le. Mi tudjuk és hisszük: a világot a szó ereje élteti, s megfoghatatlan ideig ragyog fel bennünk a vers csodája, gondolataink, cselekedeteink alkatrészévé válva. ,Az emberi egyéniségek hihetetlen sokszínűségében mindenkinek megvan a maga költői alteregója. Ennek folytán valamennyien megtalálhatják azt a költőt, aki úgy ír, ahogy ők írnának, ha volna tehetségük." Bízom Csorba Győző szavaiban, abban, hogy minden olvasó megtalálja e kötetben alteregóját. Megértő türelemmel fogadja a számára idegen, meghökkentő kísérleteket is versben, prózában, gondolva arra, akad olyan olvasó is, aki éppen ezekben a 3