Széphistóriák [antikvár]

A történeti eseményeket megverselő énekes műfaj, a históriás ének mellett a XVI. századi magyar reneszánsz irodalmában a harmincas évektől kezdve kibontakozik az új, szerelmi tematikát megszólaltató széphistória. A szerelmi történeteket elbeszélő széphistóriák virágkora a hetvenes évek. Széphistóriáink főként az európai irodalomban már jól ismert, népszerű történeteket fordítanak magyarra, nem egyszer az eredetileg prózai szöveget is magyar versekben. A XVI. században még nem volt szélesebb olvasóközönsége az irodalmi termésnek, bár az olvasni tudók száma egyre gyarapodott. A verses széphistóriák népszerűségét jórészt az biztosította, hogy bár nyomtatásban is megjelentek, egyúttal énekelhető-előadható szövegek is voltak, tehát egyaránt szólhattak az olvasó és "hallgató" közönséghez.