Szlovákiai magyar szép irodalom 2008 [antikvár]

AICH PETER Magány Dermesztő hideg volt, Hans az egyetlen épen maradt épületben ült adóvevő állomásával, kinn vihar tombolt, fűteni nem volt mivel, az ablakokat pokróccal takarták be, hogy ne járjon át a szél, de Hans inkább leszedte, beleburkolózott és a sarokba húzódott, az adóállomás úgysem működött, semmi sem működött, mintha az idő is befagyott volna, a távolban ágyútűz, puskaropogás, majd egy érkező motorkerék robaja, Hans fáradtan vette tudomásul, vége az idillnek, visszajött a parancsnok. Nincs összeköttetés, jelentette, nem jelentkeznek, azonnal mennie kell, mondta a tiszt, az összeköttetést föltétlenül helyre kell állítani, vigye a motorkereket, nincs jogosítványom, mondta Hans, marha, üvöltötte a parancsnok, biciklizni talán csak tud, ide nézzen a térképre, itt kéne lenniük. Hó volt és fagy és vihar és egyre erősödő ropogás, dörgés, Hans a motort fogdosta, hogy kissé fölmelegedjen, a láthatáron mindenütt villámok cikáztak, de ő csak hajtott, ha ezt a papa látná, biztosan megdorgálná, mert valóban nem volt jogosítványa, na de ez nem is út, papa, ez háború és csupa robbanás. Aztán mellette is durrant egy iszonyatosat, Hans bukfencet vetett, arra eszmélt, hogy puskatussal piszkálják az orrát, bágyadtan nézett föl, nem fogta föl, mi történt, vajon miért csinálják ezt, jiscso zsiv, mondta egy hang, Hans nem értette, csak a hangot hallotta, igen messziről jött, s mintha nem róla volna szó, valahogy fölállították és eltuszkol-