Táj - kép - szó [antikvár]

Előszó Előrebocsátom, nem ez az első regionális magyar antológia Szlovákiában. Már tavaly megelőzött bennünket a dunaszerdahelyi Lilium Aurum Kiadó az 1111 című kötettel, amelyben csallóközi és partiumi írók munkái szerepelnek. Hasonló jellege van a pilisvörösvári Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület Muravidék c. folyóiratának is, amelyet szlovéniai, magyarországi és szlovákiai írók, költők és képzőművészek munkái töltenek meg. Ám abban, hogy a szlovák-magyar országhatáron átnyúló, alig fél éves múlttal rendelkező Ister-Granum Eurorégiónak, illetve valami módon a hozzá kötődő írók és képzőművészek munkáiból összeálljon egy reprezentatív kiadvány, nyilvánvalóan elsők vagyunk. Ez az elsőség azonban nem valamiféle versengésnek az eredménye, hanem egy lehetőségre való idejekorán történt reagálás. Hogy mi ez a lehetőség? Korántsem valami bőven buzogó anyagi forrás, csupán az a tény, hogy a régió létezik. Szellemi értékeket pedig már azelőtt is termelt, mielőtt az egymáshoz csatlakozó települések előrelátó polgárai — inkább gazdasági vonatkozású - programját megfogalmazták volna. Ilyen szempontból a hosszan ebiyúló Dél-Szlovákia, zömmel magyarok által lakott területe is, egy szellemi régió, amely Trianon óta, az anyaországtól olykor hermetikusan elzárt, nemzeti kisebbséggé tett lakosságát különböző csoportosulásokra ösztönözte. írói, publicistái, képzőművészei, pedagógusai, hagyományőrzői szakmai szervezetekbe tömörülve védték (védik) az általuk létrehozott értékeket, miközben arra törekedtek és teszik ezt mindinkább, hogy a köztük és az anyanemzet között mesterségesen vájt szakadékot áthidalják. Minden örmiaga iránt igényes alkotó irtózik a félámyéktól, ezért hát láttatni kívánja műveit, mi több, megméretni is. Mi lenne erre alkalmasabb mérce, mint egy antológia, mégpedig olyan, amelyben a pályakezdők és a különféle művészeti díjakkal jutalmazottak munkái egyaránt helyet kapnak. A szlovákiai írók, költők közül már öten nem élnek. Ketten túl korán távoztak közülünk. Ám akik az antológiában szerepelnek, egy kivételével mindnyájan tagjai (voltak) a Szlovákiai Magyar írók Társaságának. Nem mintha ez valamiféle rangot jelentene, legfeljebb csak azt jelzi, hogy ott számon tartják őket. A határ túloldalán (Magyarországon) élők között inkább a pályakezdők dominálnak.