Találkozások II. [antikvár]

Ajánlásféle Amikor a Salamon Ernő Irodalmi Kör második közös kötetét kezébe veszi a Nyájas Érdeklődő, ne föltétlen a Parnasszus - csak oly kevesek által elérhető - csúcsának meghódítási kísérletére gondoljon. Egy szerény gyűjteményes kötet ez mindössze, amellyel egy 1962. októbere óta, 45 éve hosszabb megszakítások nélkül működő önképző kör tagjai próbálnak a 100 éves város előtt tisztelegni. Gyergyószentmiklósi születésű, illetve Gyergyószentmiklóson élő, helyiekké avult tollforgatók. Van ellenben olyan alkotó is, aki nem él városunkban, de a kötet szerkesztői úgy vélték, kimarad-hatatlanok: Váli József, mint a kör egykori elnöke, Bereczki Károly, mint alapító tag, Csata Ernő, illetve Kamenitzky Antal és László Péter Sándor mint a kör tiszteletbeli tagjai. A történelmi Gyergyó ugyanis Borszéket is magába foglalja, az irodalmi kör ülésein, majd műsoros estjein pedig gyakran feltűntek a környező falvakból is értelmiségiek, főleg tanárok. A kör tagjainak második antológiája elé illik beszúrnom néhány mondatot a születésről, a növekedésről, izmosodásról is. Remélem, a sorvadásról nem kell se én, se más írjon, habár az utóbbi időben kevesebb új, kíváncsi arc jelenik meg a köri üléseken, mint mondjuk 20 évvel ezelőtt. Kezdeném Garai Ödön bácsival, a gimnázium lelkes, nagy tudású tanárával, aki Barabássy László akkori fiatal magyar-történelem szakos tanárral, a kultúrház szakelőadójával megjelent a középiskolában, az alakulandó önképző kört népszerűsítendő. A Koronában volt akkor a Városi Művelődési Ház, s az első köri ülésen mellettünk, kilencedikes gyermekek mellett,