Törékeny csodák [antikvár]

Előszó helyett köszönet Tíz éve a Kecskeméti Törvényszék Pk.60.198/2007/39 szám alatt nyilvántartásba vett egy magánalapítványt, amelynek rövidítve „Toll és Ecset Alapítvány" lett a neve. Céljai: Támogatni a Bács-Kiskun megyéhez kötődő tehetséges írókat, költőket művészeti alkotásaik bemutatásával, közkinccsé tételével és megőrzésével. A kortárs amatőr és hivatásos alkotók részére publikációs lehetőséget biztosítani, müveik hangzó anyaggá való feldolgozását támogatni, a hazai irodalmi palettát színesíteni, a művészeti életet gazdagítani és széles körben megismertetni. Az ígéretes fiatal tehetségek, alkotók irodalmi, zenei, képzőművészeti téren való felkarolása, segítése. Újságok, könyvek, alkotások megjelentetése, kiállítások, író-olvasó találkozók, előadói estek szervezése. Rendhagyó irodalmi órák tartása az iskolákban. Nyugdíjas Klubok rendezvényeinek színesítése irodalmi összeállításainak révén. Helyi és országos pályázati kiírások figyelemmel kísérése, pályázatok benyújtása kulturális, oktatási, művelődési és szabadidő témakörökben. Most, mint az alapítvány megálmodója és alapítója, számvetést készítettem, visszatekintve az elmúlt tíz év távlatába. Vajon mit is sikerült az általam létrehozott alapítványnak elérnie, mely célokat sikerült teljesítenie. Egy biztos, nemcsak a háborúhoz, hanem a kultúra támogatásához is három dolog kell: pénz, pénz és pénz. Nos, hát ez az, ami nekünk szinte soha nem volt. Pedig nagy célokat álmodtam meg! Voltak és vannak segítőim, de úgy gondolom, hogy a pénztelenségbe, a jogszabályok útvesztőjébe ki előbb, ki utóbb, de belefárad. A kuratórium mindig három tagból állt, akik semmiféle juttatást nem kaptak a munkájukért. Pedig jó lett volna adni, de miből? Öt évvel ezelőtt jött egy megújhodás ismét az életünkben, új támogatókkal, új tervekkel, új elképzelésekkel. Céljainkat kibővítettük még egy kitétellel, hogy együttműködünk a Montázsmagazinnal. Talán ez volt a legjobb döntésünk.