Tudósítás egy ország elvesztéséről [antikvár]

Részlet: "Mikor ma este hazajöttem a hivatalból - bankhivatalnok vagyok, s félévi mérleg idején este hétig-nyolcig is benntartanak néha minket -, az előszobában feltűnt nekem, hogy a fogason néhány idegen felöltő és kalap lóg. Háziasszonyomnak látogatói lennének? E magányos özvegyet nem látogatta senki, s közelebb lépve szobája ajtajához, nem hallottam sem beszélgetés szavait, sem másféle zörejt. Az előszoba sötét, mert lakásomba csak a gázt vezették be, s a sarokba állított jégszekrényen most is ott állott a vasaló, s a sötét fülkét állott étel és faggyúzsír szaga töltötte el, mint mindig, bár a konyha ajtaja zárva volt. Bementem a szobámba s meggyújtottam a gázt, levettem kabátomat, s egy használt, kissé már rongyos házikabátom öltöttem magamra. A szobában nem láttam semmi feltűnőt. Az íróasztal előtt a széken ültem, keresztbe vetett lábakkal, fejemet tenyerembe hajtva az ablakhoz támaszkodva álltam, a vörös bársony drapériának vetve hátamat, zsebretett kezekkel -, az ágyon feküdtem, s lábaimat magasan felraktam az ágy alsó támlájára -, a mosdó előtt ültem a földön, fájdalmasan egymás alá rakott lábakkal -, kissé feszes s vidékies tartásban ültem az asztal mellett a pamlagon, bokáimat egymás mellé illesztve, kezemet laposan térdemre fektetve -, az első, ami megragadta a figyelmemet, a kos voltam, aki a kályha előtt állottam együgyű szemekkel -, s néhány pillanat múlva láttam csak meg a kövér, hízott patkányt, aki a szekrény alól előfutottam, megcsóváltam vékony, hosszú, hegyes farkomat, s apró lépésekkel, körmömmel a padlót kaparva, visszafutottam a szekrény alá."