Átvilágítás [antikvár]

Lapélei enyhén elszíneződtek, halványan foltosak.
A ​magyar irodalom egyik jellegzetessége a szüntelen „múltba való visszatekintés”; a történelmi események fel- és megidézése azzal a céllal, hogy bennük magyarázatot találjunk a nemzeti sors történelmi fordulataira. Ez a számvetés – amennyiben a tanulságok megfogalmazására irányul – a társadalmi felemelkedés motorja is lehet. Ennek szellemében készült el a Magyar Honvédség és a Magyar Írószövetség közreműködésével ez az antológia is, amely történelmi és katonai témájú irodalmi művek segítségével a legtágabb értelemben vett honvédelem gondolatkörét közvetíti az olvasóközönségnek. A kötet negyedszáz alkotása – versek, elbeszélések, filmetűdök forgatókönyve, esszék stb. – hitelesen és magas művészi színvonalon idézik a történelmi múltat. Cseres Tibor novellája a Don mellett játszódik 1943 hideg januárján; a „határőr székelyek” 1849-es kilátástalan küzdelmének állít emléket Beke György elbeszélése; a mohácsi csatavesztést idézi Czegő Zoltán; de olvashatunk Mátyás király politikai csalódásairól, az egri vár védőinek későbbi drámáiról, Kossuth és Metternich összecsapásáról és a Trianon után kisebbségi sorsba taszított magyar közösségek üldöztetéséről és széthullásáról is. Az írások szólnak még a közelmúlt meghatározó eseményeiről, illetve a jelen aktualitásairól, Szakonyi Károly, Görgey Gábor és Lázár Ervin novellái vagy Mészöly Miklós elgondolkodtató írása, amely a dunántúli svábok 1945–1946-os kiűzetésének szomorú históriáját eleveníti fel. Nemzeti históriánkat teszik átfogóvá azok az elbeszélések is, amelyek a szlovákiai és a jugoszláviai magyarok történelmi megpróbáltatásait idézik elénk (pl. Gál Sándor, Kontra Ferenc, Majoros Sándor és Tari István írásai). A prózai elbeszélőkhöz kapcsolódva a nemzeti történelem nagy „drámáit”, az azokat megélni kényszerülő emberek sorsát mutatják meg a kötet lírai visszatekintései is, Bella István, Brasnyó István, Györe Imre és Kiss Anna költeményein keresztül. A válogatás alkotói nemcsak a hadi eseményeket vagy a katonai életet mutatják be, hanem sokszor átfogó képet rajzolnak az emberi közösségekről is; a témaválasztás azt is jelenti, hogy a honvédelem általánosabb, szélesebb fogalom: az ország, a nemzet védelmét és biztonságát szolgálja, sőt a fejlődés irányát is megmutatja – különösen a jelenben, amikor nem elsősorban a fegyvereknek, hanem az eszméknek és a „műveknek” kell megszólalniuk, mert egy elgondolkodtató, önismeretre és felelős közös cselekvésre mozgósító irodalmi alkotás (költemény vagy elbeszélés) már önmagában „szellemi honvédelem” – ezt az üzenetet – közvetíti a válogatás, amely alapvető céljain túl igényes irodalmat is nyújt közönségének. Széles körben ajánlható.