Új orosz elbeszélők [antikvár]

Kiadói borítója és a táblák sarkai kopottasak. Alsó lapélein és címlapján ceruzás jelzés.
Szovjetírók új elbeszéléskötetét veszi kezébe a magyar olvasó. Olyan művet, mely alapvető esztétikai, társadalmi és történelmi kérdéseket vet fel. A nélkül, hogy e problémakörök szétválasztására gondolhatnánk, három kérdés körül csoportosul mondanivalónk. Mindenekelőtt a klasszikus orosz és szovjetirodalom kapcsolatát kell vizsgálnunk. Másodszor az irodalom szerepváltozását a szovjetnép életében, végül e kötet írásainak egynéhány olyan vonatkozásaira kell rámutatnunk, amelyekből hasznos következtetések születhetnek az útját kereső magyar irodalom számára is. Az ELSŐ KÉRDÉS: mi biztosította az orosz klasszikusok utolérhetetlen művészi és erkölcsi jelentőségét, mi az, ami Gogolyra, Turgenyevre és Csehovra egyként jellemző? Az orosz irodalom bennük valósította meg a nagy irodalom esztétikai és erkölcsi igényét, bennük találjuk meg legsodróbban az erőnek és szépségnek, a mélységnek és magasságnak azt az egyensúlyát, mely csak szépség és igazság harmóniájából születhet meg.