Universitas '68 [antikvár]

A váratlanul és meglepően komoly kritikai visszhang után úgy tetszik, hogy a tavalyi Universitas '67-tel, az egyetemi és faiskolai hallgatók első országos irodalmi antológiájával, egy nagyobb érdeklődésre is számottartó sorozatot indíthattunk el. Célunk továbbra is - minden elkülönülő és elzárkózó szándék nélkül - felsőoktatási intézményeink tollforgató fiataljainak bemutatása. Elképzelésünk minden bizonnyal találkozott a főiskolások hajlandóságával is, hiszen az elmúlt évinél jóval több és szélesebb körű anyagból válogathattunk. Debrecentől Szombathelyig, a legkülönbözőbb szakokról, szinte mindenünnen kaptunk kéziratot. Végülis 25 ívnyi anyag állt rendelkezésünkre, azonban természetesen így sem garantálhatjuk, hogy jobb-kiforrottabb írások nem lapulnak talán valahol a diákotthonok szekrényaljain, a szemináriumi helyiségek asztalfiókjaiban vagy netán egy-egy szerkesztőség „kéziratraktárában". Feltehetően ez a kis válogatás arra is jó lesz, hogy ébresztgesse az alkotói kedvet, és figyelmet kérve tájékoztassa az irodalmi közvéleményt. A tavalyitól eltérően most - amennyire azt a szűkös terjedelem engedi - egy-egy alkotói arcélt szeretnénk felvillantani. Ezért lemondva arról, hogy demonstráljuk, mennyien és hány helyen próbálkoznak-gyűrkőznek írással, inkább egy-egy fiatal felfogását, törekvését kívánjuk „teljesebben" bemutatni. Persze ne feledjük, hogy ennek a szerény gyűjteménynek minden szerzője az 1967/68-as tanévben elsősorban egyetemi vagy főiskolai hallgató volt, és csak ráadásként bizsereg bennük az irodalmi ambíció. Mindenekelőtt hivatásukra készülnek ők még most, többnyire tanárnak, és ha költői-írói becsvágyuk nem is biztos, hogy sikert hoz számukra, de pályájukon minden bizonnyal kibontakoznak majd azok az energiák, amelyek itt most az irodalom területén és eszközeivel bizonyítják: szocialista egyetemeinken forr a szellemi élet, a ma fiataljai is gazdagok gondolatokban és érzésekben.