Üzenetek [antikvár]

Karácsonyi gondolatok (Előszó) A kőbányai írók, költők hatodik antológiájának bevezetőjében arról az intellektuális örömről, megtiszteltetésről, megbecsülésről kell szólni, amely ezt az egyesületet, ennek a szellemi, irodalmi társaságnak tagjait, alkotóit, támogatóit érte azáltal, hogy 2011. szeptember 15-én a Petőfi Irodalmi Múzeum Vörös Szalonjában bemutatkozhattak müveikkel, az antológiában megjelent opuszaikkal. Ennek az irodalmi estnek hangulata, sikere inspirációt jelent mindaimyiónknak, akik részesei lehettünk ennek az élménynek, emléknek. Engem arra ösztönzött, hogy a kőbányai irodalmi hagyományokat tovább kutassam útmutatóul. így került kezembe Sajó Sándor „Harangszó az Ipoly partján" című kötete, amelynek bevezetőjében Pékár István záró gondolata így hangzik: „ Olyan korban élünk, amikor szakadatlan zúdul ránk a vesztébe rohanó világ harsogó üzenete. A harsányság a lényeg, amely az ürességet takarja, és eltereli a figyelmet a lényegről, az örök értékekről. Ne engedjük, hogy ez a hamis világ végleg legyűrjön minket! Nem lehetetlen feladat ez, hiszen minden nap kaphatunk megerősítést, hogy a szívünk legmélyén lévő világítótoronyra tudjunk tekinteni." Sokunknak, akik szeretik, féltve őrzik ezt az antológia sorozatot - azzal a meggyőződéssel, hogy üzenetet tartalmaznak az utánunk jövőknek ilyen világítótorony szándékkal írjuk, szerkesztjük, gondozzuk, és tesszük a kőbányaiak karácsonyfája alá Sajó Sándor „Magyar Kereszt" című versének ma is aktuális gondolataival. Keresztet vitt az Úr a Golgotára, Azóta szép s jó mind e jelben él; Az üdvösségnek szenvedés az ára: Boldog, ki sir és sírva is remél;