Üzenetek, vallomások, strófák [antikvár]

Előszó 338 éve született Spangár András, a Megye sajnos szinte teljesen ismeretlenné lett gondolkodója. A Spangár András Irodalmi Kör azt tűzte ki elérhető céljátil, hogy nevét és tetteit megismertesse az utókorral. A Spangár díj alapítása (ami Végh József mkl. nevéhez fűződik), méltó tett volt ahhoz, hogy ez így legyen. Az Üzenetek, vallomások, strófák című antológiánk pedig minden évi megjelenése biztosít egyfajta folytonosságot, hogy mind szélesebb körben csenghessen Spangár neve tisztán, megbecsüléssel. Az idei évi antológia is ahogy a többi, nagyon fontos. Ugyanis egyre inkább elfordul a nagy többség kultúrafelfogása a hagyományostól, az eddig elfogadottól. Egyre többen fordulnak el a prózától, a versektől, az olvasástól. Márpedig az ember a gondolatainak papírra vetésével érte el azt, hogy a kultúra terjedhetett, és a vüág nemzetségei egymásra hatva tanítsák polgáraikat a szebbre, a jobbra. Tudom, elcsépeltnek hatnak ezen sorok a „fűszeresebbre", a mindig másra vágyó mai emberek érzékeinek! De ideje van annak, hogy kimondjuk: az eddig felépített kultúra nélkül visszaesünk egy szellemtelen szintre, ahol technikailag minden „kütyünk" megvan, de az életet nem ezek élik helyettünk! Az idei Spangár díjasok is megérdemelten kapták kitüntetésüket! Vigyék ők is el Spangár András hírét, a Spangár Kör hírét, és saját környezetükben terjesszék az irodalmat, a kultúrát! Karaffa Gyula