Világ világossága [antikvár]

"Szerelmes könyvet tartasz kezedben. Benne van minden emberi érzés, mozdulat és kifejezés, amelyet a szerelmi lírából ismerünk. A szépség vonzása. A vágy édessége. Fájdalmas vágyakozás. A várva várt találkozás öröme. A csendes közelség. Ujjongó csók. Az ölelés meghittsége. Simogató vigasztalás. Mámor a Kedves közelében. Szenvedély van benne és szenvedés, mint minden szerelemben. De nincs benne megalázottság, féltékenység, elhagyatottság... A Kedves nem fordítja el az orcáját, nem csap be és sohasem hagy el. Lehetsz bármilyen csúnya és nyomorult, szegény és beteg, lehetsz hűtlen vagy ostoba, ő nem szakít, ő hű hozzád, mindig számíthatsz arra, hogy visszafogad. Nincs gondolatod, amelyet ki ne találna, ölelésednek elébe megy. s ha szenvedsz, még közelebb jön. hogy enyhítse szenvedésedet. Hisz nincs fájdalom, amelyet ne ismerne, nincs betegség, amelynek ne tudná az orvosságát. Te eltántorulhatsz tőle a mindennapi gondok és a sokféle csábítás közepette, de mindig visszatérhetsz a karjaiba. És sohasem késő. Mert ő mindig ugyanaz. Ebben a szerelmes könyvben a Kedves örök. Ezért nem csoda, hogy a benne kifejezett szerelmen ott van a Boldogság pecsétje. Még azokon a verseken is, amelyek a szenvedésről szólnak. Mert áldott szenvedés ez, megváltó hatalma van. A himnusz az Isten iránti "szent szerelem" műfaja: lírai vallomás és diadalének a szelíd hatalomról, aki mindent legyőz. Szerelmi kötészet ez a javából, amely jórész a középkorban, a kolostorok falai között született és virágzott, de templomaink falai között ma is zeng..."