Virradat IV. - Tíz év tükrében [antikvár]

TÖPRENGÉSEIM (Előszó helyett) Nyár elejei nap volt az az öt évvel ezelőtti, és nem szükséges kerékbe tömöm emlékező képességemet, hogy felidézzem magamnak azt a délutánt, amely a Rőzsa Művelődési Ház nagytermében üimepléssel telt. Ünnepeltük önmagunkat, kerek fél évtizedünket, és fogadkoztunk, mint ilyenkor szokásos, a jövőt illetően - hivatkozva korábbi eredményeinkre, és nem is minden alap nélkül. Mert nyugodt lelkiismerettel írhatok ismertségünkről anélkül, hogy bárkit is félretájékoztatnék; programjainkról, melyeknek egy része budapesti, vagy az ország más részeivel közös rendezésű, személyes kapcsolatainkról, melyek motorjai létezésünknek. De kezdjük Budapesttel, s ezen belül is kerületünkkel. Az alapprogramjainkhoz szükséges helyigényünket a Rőzsa Művelődési Ház biztosítja. Itt bonyolítjuk le rendszeres összejöveteleinket, melyek működésünkkel kapcsolatosak, szűkkörű bemutatkozásainkat: szerzői esteket, képző- és iparművészeti kiállításokat, főleg a pályájuk kezdetén állóknak. S ha bővíteni kívánjuk a kört kerületünkön belül, és minőségileg emelkedettebb rendezvényt kívánunk létrehozni, kellemes partnerünk ebben a Szabó Ervin Könyvtár kerületi főkönyvtára, ahol havi rendszerességgel mutatkozunk be az általunk szervezett, de a nagy nyilvánosságnak szánt irodalom-, művészettörténeti és képzőművészeti programjainkkal. E rövid bevezető után essék sző arról, kikből áll, kik alkotják egyesületünk tagságát? Működnek közöttünk amatőrök, autodidakták és hivatásosak úgy az irodalom, mint a képzőművészet terén. Mivel a művészet aktív gyakorlása szempontjából társaságunk heterogén összetételű, ez meghatározza helyünket is országunk más társaságai között. Kevésbé művészeti, mint művelődési funkciókat látunk el. Versenyre kelni nem tudunk azon társaságokkal, melyeknek tagjai a művészetek valamely ágát hivatásszerűen űzik. Ebből fakadóan cé-