Vándor idő balladája [antikvár]

A kiadói borító szélei kissé megkoptak.
„. .. maradt itt még mindig egy népes, életerős magyar nemzetiség. Mi lesz vele, mi a távlata, a jövője? A forgó történelemnek éppen olyan pontján vagyunk ismét, amikor kiélezett létkérdésként kampózódik kibe-kibe egyénenként a kérdőjel, s a felelet legelső-legkézenfekvőbb szintjén a kérdés arra a két végre sarkosodik, hogy van, aki elmegy, s van, aki marad, és ezen a szinten a sarkosodás teljességgel egyirányú: olyan elmenők nincsenek, akik visszajönnek, olyan maradók pedig vannak, akik elmennek, A tendencia mindenképp a fogyás: az elmenők mennyiségben is, minőségben is veszteséget jelentenek, azontúl az arány is szüntelenül arrafelé tolódik, s így a maradó túlnyomó többségre kétszeres súllyal nehezedik az, hogy egyrészt folyton morzsolódik, gyengül az elmenők révén, másrészt a maradás körülményei, létfeltételei a mennyiségi és minőségi (fizikai és szellemi) létre nézve egyaránt hovatovább mind súlyosabbak..." Szabó Gyula