Zivatar - bengáli elbeszélések [antikvár]

Bevezetés tJj és dicső korszak kezdődik az ázsiai népek életében a második világháború befejezése után. Egymás után szállnak síkra a gyarmati és félgyarmati népek, hogy lerázzák magukról az imperialista hatalmak gyámkodásának bilincseit és kiharcolják politikai függetlenségüket. A nagy kínai nép harca fényes győzelemmel végződött és győzelmes befejezés felé közeledik Vietnam népeinek hősi harca is. Észak-Kórea népe bebizonyította az amerikai hódítóknak, hogy nem engedi kiirtani a demokratikus társadalmi rendet, melynek alapját a japán fasizmus leverése után a szovjet hadsereg segítségével sikerült megvetnie. A hatalmas népi függetlenségi mozgalmak következtében Indiában és Indonéziában is megrendült az imperialisták gyarmati uralma. Vegyük szemügyre közelebbről azokat az eseményeket, melyek az utóbbi években Indiában lejátszódtak s melyek döntő befolyással voltak a haladó indiai irodalom jellegére és kialakulására. A második világháború után az indiai nép hatalmas nemzeti függetlenségi mozgalma megingatta a brit imperializmus indiai uralmát és 1947 augusztus 15-én az angolok, legalábbis formálisan, kénytelenek voltak lemondani India feletti uralmukról és átadták a „hatalmat" az indiai burzsoáziának. India népe ekkor azt hitte, hogy ezzel befejeződik az éhség, a nyomor és a politikai elnyomás hosszú korszaka. Az Indiai Nemzeti Kongresszus azonban, mely ötven évig az indiai nép védelmezőjének szerepét játszotta, demagóg jelszavakkal félrevezette a népet. A kongresszus ugyanis úgy tüntette fel a helyzetet, hogy India összes problémáinak gyökere a hinduk és az angolok nemzetiségi ellentéte és ezért a dolgozók katasztrofális nyomorának megszüntetésére elég, ha kiűzik az angolokat Indiából. De csakhamar bebizonyosodott, hogy