Arghezi legszebb versei [antikvár]

Kiadói borítója enyhén szakadozott.
Tudor Arghezi a legnagyobb élő román költő; művét bátran sorolhatjuk a világirodalom értékei közé. Nyolcvanharmadik életévében több mint fél évszázados, folyton tökéletesedő, szakadatlan irodalmi tevékenységre tekinthet vissza. A költészet áthatja munkásságának minden ágát. Tolla alatt költeménnyé válik a szó. Nem kétséges, hogy Eminescu után ő a román költészet leghatalmasabb egyénisége. Lenyűgöző erejével jelentős hatást gyakorolt kortársaira, különösen a két háború között. Rendkívül jellemző, hogy Tudor Arghezi, aki a második világháború idején bátran szót emelt a fasiszta betolakodók ellen, a felszabadulás után magasabb szinten, új távlatok megvillantásával folytatja tevékenységét: felzárkózik a forradalmi költészet arcvonalához, s művekkel hirdeti a hazaszeretet és a szocialista humanizmus eszméit, elszántan küzd az ország külső ellenségei ellen, visszatekintve leleplezi a sötét polgári-földesúri uralmat. A költőnek ez a tevékeny részvétele mai irodalmi életünkben, mely olyan népszerűséget szerzett nevének, amilyent nem ismert a múltban, még jobban megvilágítja Arghezi költészetének lényegét. E költészet népünk életében gyökerezik. Írói magatartása hasonló nagy prózaírónk, Mihail Sadoveanu magatartásához, aki közvetlenül a felszabadulás után állást foglalt a kibontakozó szocialista demokrácia és népünk forradalma mellett, melynek a párt vezette munkásosztály állt az élére. Különben a nép- és hazaszeretet, éppen úgy, mint annak kiegészítője: a kizsákmányoló, élősdi uralkodó osztályok elleni gyűlölet, kezdettől fogva jellemző vonása Arghezi költészetének.