A reménység lelkünknek biztos és erős horgonya [antikvár]

ELŐSZÓ Termékeny szerző könyve van kezünkben. Alighanem a húszat is meghaladja nyomtatásban megjelent kisebb-nagyobb írásainak száma. Akik ismerik „mozaik-köteteit" és a nemrég megjelent „öröm-kaleidoszkópot", azok rá ismerhetnek az eddig követett szerkesztési mód jellegzetességeire ebben a kötetben is. Mindig bibliai idézet a kezdete egy egységnek, melyet összegyűjtött anyag követ. így lett a kötet különböző szerzők írásműveiből vett idézetek hangyaszorgalommal megtöltött tárháza, versekkel, gondolatokkal, énekversekkel, ritkán saját írásaiból vett idézetekkel. Egyetlen gondolat fuzi össze ezt az összeállítást egy egységgé: mit jelent ma számunkra a reménység. Kaleidoszkóp jellegű ez az írás is, mint az előző, hiszen a régi, divatját múlt játékszer - a TV, az internet, a mobiltelefon mai korszakában - nagyon is kifejezően jeleníti meg a reménység sok szempontú, sokoldalú képét. A szerző ezt a kaleidoszkópot állandóan az igazi fényforrás, Isten felé irányítja. Isten a Biblián keresztül szól az emberhez. A Biblia nyelve azonban sok félreértésre ad alkalmat. Nemcsak a mai magyar szóhasználat miatt, hanem talán már a Biblia prófétáinak és apostolainak is küzdeniük kellett azért, hogy Isten üzenetét, az igét hűségesen tolmácsolják. A „hit, remény, szeretet" ma is gyakran emlegetett gyönyörű hármasa, Pál apostolnak a korinthusi gyülekezethez írt első levelében a 13. fejezet befejező (lKor 13, 13.) verséből, iskolapéldája annak, hogy a közbe- 27