A szabadság rabságában [antikvár]

Csaba testvér azt mondja, az igazi szabadság nem a kötöttségektől való elszakadás, hanem hogy nap mint nap szabadon dönthetünk a szeretet mellett. Ferenc pápa ugyanezt az iránytűt adja nekünk: "A szabadság nem azt jelenti, hogy bármit megtehetünk, és hagyjuk, hogy szenvedélyeink uralkodjanak rajtunk, választás nélkül sodródva egyik élményből a másikba, az idők divatját követve örökké serdülőkorúnak maradva az életben. A szabadság nem azt jelenti, hogy kidobunk mindent az ablakon, ami nem tetszik. Azért kaptuk a szabadságot, hogy jó és végleges döntéseket tudjunk hozni az életben." "Legyünk a szeretet, ne pedig a kötelesség rabszolgái!" Ezek a gondolatok nem magától értetődőek. A parancsolat szóról aligha a boldogság jut eszünkbe, hanem inkább a kötelesség, az izgalmastól való elzárás, a fogcsikorgatás, és az izzadságszag... Ezért jobbnak látjuk, ha nem is veszünk tudomást róluk, igyekszünk a korlátokat kiiktatni az életünkből... A gyártó minden géphez köteles használati utasítást adni. Az élet teremtője sem tett másként - a tízparancsolat, a szeretetparancsolat használati utasítás a boldog élethez. A parancsolatok végén levő felkiáltójelet értelmezhetjük tiltásként, de sokkal felemelőbb, ha isteni óhajként, sóhajként tekintünk rájuk. A tízparancsolat így is lefordítható nagyon röviden: boldog és szabad az, aki csak Istent isteníti, aki meg tud pihenni Nála, aki szereti és tiszteli az életet, az életadóit, önmagát, a társát, az embertársait, azok tulajdonát és az igazságot.