Az elégedetlenség könyvéből [antikvár]

Osvát Ernő élt ötvenhárom évet - most húsvét előtt lett volna ötvennégy - s életének foglalata, megtisztogatva emberi végzetektől, benne van a mondásban, mely e könyv egyik levelén következik: "Két külön dolog. Van irodalom - s vannak a nagy írók." Osvát Ernő a Nyugat folyóirat révén, melynek egyik alapítója volt s melyet haláláig ő szerkesztett, egy negyedszázad magyar irodalomra nyomta rá bélyegét, de ezt azzal tette, hogy, ahová gondolatban elért s ahol, e magyar hazában, cselekednie adatott, csak az írókkal törődött, sohasem az irodalommal. E harcához képest - mert kemény harc volt - tán engedmény, tán - ha szabad a síron túl vitázni egy halhatatlanná lett vitatkozóval - az ellenfélről birkózás közben a kérlelhetetlenre is átragadt kegyelet, ha fentírt mondásában egyáltalában elfogad irodalmat s nem csakis az írókat veszi valóságnak. Az ellenfél itt Magyarországon az egész nemzet volt, mely úgy önmagát, mint a többi történelmi abstraktumot: a hazát, a népet, a nemzeti műveltséget s ezen belül az irodalmat szentségek gyanánt emelte maga fölé, miket imádat illet - a konkrét egyes embernek föltételen alárendelkezése.