Évezredek bölcsessége [antikvár]

Tömör igazságok, velős mondások, sűrített életbölcsességek... Sokféleképpen nevezhetnénk még az aforizmákat, de hívhatnánk ezeket a néhány sorban megfogalmazott gondolatokat játékosabban is: elmepetárdák, filo-morzsák, gondolatszikrák, agysziporkák... A lexikon természetesen szigorúbb precizitással fogalmaz: „aforizma (görög): rövid, velős formában kifejezett általános erkölcsi, bölcseleti stb. tartalmú gondolati Újabban az aforizmagyűjtemények szerzői szívesebben használják a „bölcs mondások" címkét, ami talán azért helyeselhető, mert magyarul határozza meg a műfajt. Ámbátor még szebben - igaz, régiesebben - cseng a szárnyasige vagy szállóige elnevezés, melyről Szécsi Ferenc, az 1936-ban megjelent „Szállóigék" című gyűjteményében ezt írja: „... mi a szállóige? A szállóige ismeretes eredetű szólásmód. Közös vonásuk a tömörség, rövidség, amely az egész gondolatsorozatnak kifejezője. Szállóigék terjesztik az emberiség legszebb, legbecsesebb gondolatait/' Igen! Erről van szó! Minden valamire való aforizma- (bocsánat: szállóige-) - gyűjtemény egyfajta szellemi kincsestár, még akkor is, ha napjaink „gondolkodói" olykor-olykor nem a legszalonképesebb módon fogalmazzák meg bölcs vagy gunyoros, meghökkentő vagy egyenesen megbotránkoztató igazságaikat.