Játék nélkül [antikvár]

Ajánlás Kossárik Nándor első kötete, amely verseket, gondolatokat és egy eredeti játékot tartalmazott az utolsó példányig elfogyott. Kossárik új versek és gondolatok közreadásával jelentkezik ismét. Költészete a forma és tartalom egységét, képviseli, mint ezt Ars poetica-jában is megfogalmazza: „Nem költészet, csupán zagyvalék,/ hol nem a rím, ritmus, s szép szó az ék!/ Nem költészet miben nincs gondolat,/ mi nem enyhít bajt, s gyötrő gondokat!" Gondolati igényesség, kemény erkölcsi elkötelezettség jellemzi verseit, „ki vétkek mellett szemlesütve megy / az ne írjon semmifajta verset". Markáns lírikus énje - amelynek kulcsszavai a becsület, őszinteség, bátorság - nem ismer megalkuvást, ám önmaga azonosságának vállalásával mégis befogadást kér a közösségtől és az örökkévalóságtól egyaránt: „Tán rossz voltam néha, / azt kérem én mégis: szeressen a Világ, / szeressen az Ég is!" (Én) Kossárik költészete a 20. századi klasszikus magyar költészet: Ady Endre és József Attila hangjának folytatása. Számos reminiszcencia, áthallás, átjátszás figyelhető meg klasszikusaink és Kossárik költészete között: A Közben című versének ritmusa, szóhasználata, például Ady Júdás és Jézus-éX juttatja eszünkbe. A Születésnapi meditáció például József Attila Kész a leltár-át idézi fel, amíg Az én születésnapomra pedig a jól ismert költemény játékos rekreációja: „Kétszer harminckét éves lettem, nem bűnöztem, nem értek tetten./ Lettem./ Tettem." E versnek utolsó sora jól sűríti egy önmagával sohasem meghasonló konzekvens életút tanulságait: „A ranglétrán én nem haladtam, / de nagybetűs EMBER maradtam. Égig / Végig." Kossárik a szavak erejével tud megragadni egy-egy hangulatot (Levertség). Ugyanezt a hangulatot négy szó („Nekem már teljesen mindegy") matematikai permutációjával tudja még intenzívebbé tenni (Teljes levertség). Önéletrajzi ihletésű versei között megrendítően szép portrét fest édesapjáról: „nem volt az ember körül soha még / olyan forró a föld, a víz, a lég, mint mikor Apám született, s élt, / s a gyász tüzében égve is remélt." (Apám) 3 Ars poetica Nem költészet, csupán csak zagyvalék, hol nem a rím, ritmus, s szép szó az ék ! Nem költészet miben nincs gondolat, mi nem enyhít bajt, s gyötrő gondokat! S írás miben nincs szépség , sem varázs, se tűz, se láng, se hamvadó parázs, az költészet senki által nem lehet, költő ilyet nem írhat, nem tehet! S kiben nincs hit, eszme, értelem abban igaz költészet nem terem ! Mert aki megtagadja elveit, sárba tiporja szent szerelmeit! S aki rosszat nem mer megkontrázni, mert gyáva csatában ázni, fázni, az kezébe lantot sose vegyen, inkább fétise a Kába-kő legyen! S aki tunyán csak megváltókra vár, miközben élete silány bazár, annak nincs helye a múzsák között, mert a becsületért még nem ütközött! A káosztól vert suta szóhalom , miben nincs rend, öröm, se fájdalom sohasem lehet éltető ének, s forrása ember költészetének. S kit földre görnyeszthet a hatalom, abban nincs hűség, nincsen tartalom, mert parancsra lesz bátor, vad, kemény, s hitvány emberben nincsen költemény!