Közéleti szurkapiszka [antikvár]

Donát Róbert aforizmái elé Régi-új műfaj honosodott hazánkban a rendszerváltozás után: az aforizma. A fordulat óta lapjaink szívesen közölnek tömör, szellemes mondásokat, amelyek többnyire erkölcsi, politikai, bölcseleti summázatokat tartalmaznak elmés, frappáns megfogalmazásban, sokszor paradox formában. Költőink közül Juhász Gyula kedvelte ezt a műfajt. Aforizmagyűjteményében így jellemezte: rövid, akár a sóhajtás, és kicsi, mint a bors. Az aforizma ógörög eredetű szó (aphoriszmosz) körülhatárolást, meghatározást jelent. Ugyanakkor a bölcs mondások gyűjtőfogalma is. A nagy ókori orvos Hippokratész aforizmákban fogalmazta meg állításait. A rómaiak is kedvelték ezt a műfajt. Marcus Aurelius a filozófus császár hadjáratok közben aforizmákban öntötte formába gondolatait. Modern korban a felvilágosodás francia elméi kedvelték ezt a műfajt. Közülük csak három kiemelkedő írót említünk: Pascal, Voltaire, Diderot. Mivel Magyarországon késett a polgárosodás, az aforizma műfaja sem lett igazán divatos a múlt században és századunk első évtizedeiben. Az aforizma virágzásának alapfeltétele a teljes gondolatszabadság, amit a polgári demokráciák teremtettek meg. Donát Róbert a Napló hasábjain évek óta jelentkezik szurkapiszkának nevezett aforizmáival hetente legalább egyszer, néha többször is. Kardiogram-érzékenységgel reagál a politikai visszásságokra, az emberi gyengékre. Példa az utóbbira: nem szerette a szocializmust, mert nem tudott érvényesülni. Nem m im iVÍí'effí l' I íM ' ''! ír;"':: i • -v' . ¦ 1 I ¦ ; ¦'' i-l i, ; 'í ''i'i'i I