Szellemi kincsesház [antikvár]

Az olvasónak csokrot nyujtunk át a világirodalom kertjéből szedett szép idézetekből. Óriási a kert, kicsiny a bokréta. Ezért gondosan kellett megválogatnunk virágszálainkat. De másra is kellett ügyelnünk. Idők folyamán sok a miénkhez hasonló rendeltetésű könyv jelent meg. Miben különbözünk elődeinktől? Mindenekelőtt abban, hogy újszerűek kívánunk lenni, mellőzzük a közismertet és saját korunkra - ebben is a legutóbbi évek termésére - vetjük a fősúlyt. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy harmadfélezer év patinás bölcsességét és szellemi szépségét elhanyagoljuk. Ellenkezőleg: amikor ezzel is foglalkozunk, ezt is korunk szavára tesszük. Korunk ugyanis, amely kíméletlenül ellökte a félmult selejtjét, a klasszikus műveknek oly ragyogó magyar fordításait termelte, amelyek élveztekor sajnálnunk kell nagyapáinkat, akik nyelvtudásukkal csak súrolták az ókori műveltségnek azt a csodapalotáját, amelybe a mai magyar olvasónak szabad bejárása van.