Szerelem [antikvár]

Részlet a könyvből:"Fiacskám, fiatalember vagy már.Idáig csak a világ keletkezésével törődtél. Racine hercegeinek szerelmes őrjöngései, amikbe minden áron be akartak avatni, hidegen hagytak és némi megvetést oltottak beléd. Fiúkorodban nem szeretted a lányokat.De aztán korod, szemed hirtelen kinyílása, egy fekete nap szívós vágyakat és kíváncsiságokat oltottak beléd.Oly szomorú és oly izgatott vagy, hogy szeretnéd visszafojtani bolond érzékenységedet, mint ahogy szíve dobogását csendesíti az ember, kezét szívére téve.No, nézz hát rám! Emeld fel zavaros szemedet!Nem vagy kivétel.Az ember csak igen későre tud belenyugodni a szerelembe. A magunk követelései s az asszonyok engedékenysége holtig megbotránkoztatnak. Don Juan, amíg szoknyát emelget, asszonyt vetkőztet, egy riadt kamasz hangját fojtja el magában."