Szerelem [antikvár]

Fiacskám, fiatalember vagy már. Idáig csak a világ keletkezésével törődtél. Racine hercegeinek szerelmes őrjöngései, amikbe minden áron be akartak avatni, hidegen hagytak és némi megvetést oltottak beléd. Fiúkorodban nem szeretted a lányokat. De aztán korod, szemed hirtelen kinyílása, egy fekete nap szívós vágyakat és kíváncsiságokat oltottak beléd. Oly szomorú és oly izgatott vagy, hogy szeretnéd visszafojtani bolond érzékenységedet, mint ahogy szíve dobogását csendesíti az ember, kezét szívére téve.