Szívem kincsei [antikvár]

Előszó Önvallomás Az őszinte igaz szó nagyon fontos dolog az ember egész életében, gyermekkortól az öregségig. Ezt tartom a legfontosabbnak egy kapcsolatban is, és a bizalmat. Csak néha csalatkozik az ember. Az én szüleim és nagyszüleim becsületben igaz emberként éltek és haltak meg. Édesanyám még él, hál' Istennek, van miért és van hova hazamennem. Szeretném még sokáig meghálálni neki jóságát, emberségét, szeretetét, amiért engem is a becsületre, az igazság keresésére, igazmondásra, az emberek szeretetére, segítésére nevelt. Ezért örökké hálás leszek neki. Fáradhatatlanul dolgozott, küzdött a három gyerekével, a gyerekeiért, a családért Édesapámmal együtt. Ahogy az ember öregszik, van ideje elmélkedni az elmúlt időkön, sok mindenen elgondolkodni, hogy vajon jól csinált mindent, vagy ha másképpen csinálta volna, vajon hogyan alakult volna az élete? Miután már megette az ember a kenyere javát, átértékeli az életet, más értékrendet állít fel. Mindenki vágyik egy társra, bárhogy tagadja is (mert az ember társas lény) egy olyan társra, aki valóban társa tudna lenni a hátralevő életében, bármennyi idős is az ember éppen. Arra születtünk, hogy szeressünk. Szeressünk valakit, valakiket, és hogy a szeretetünket mindenkinek odaadjuk, főleg, akinek nagy szüksége van rá. Szeretnénk olyan társat, akivel megoszthatnánk örömünket, bánatunkat, akit igazán szerethetünk, és aki viszontszeret. A külsőségeknek nem sok jelentőséget tulajdonítok, mert olyannak születünk amilyennek, ez a természet ajándéka. Van, akit szép külsővel áld meg a sors, van akinek ez nem adatik meg. De ez nem a legfontosabb dolog. Erről nem tehet senki, mindenkinek el kell fogadnia olyannak magát amilyen. De viszont arról igenis tehetünk, hogy milyen emberré válunk, ez csak rajtunk múlik. Milyen emberré szeretnénk válni, és tudunk lenni, és mit teszünk meg ezért? A belső értékek számomra a legfontosabbak. Nem sok szerencsém volt idáig az életben, de tudom és hiszem, hogy van valaki, akire érdemes vámi, érdemes mindennap felébredni és egyáltalán érdemes élni.