Toronyszótár [antikvár]

0. A lehetetlenről és a határokról Ha az ember nem tűzi ki önmaga megvalósításának céljaként a lehetetlent, soha nem fogja elérni azt, ami a lehetséges. A lehetetlen elérése ugyan nem valós alternatíva, de az érte való küzdelem a boldogság illúzióját teremti meg számunkra. Ha beérjük a lehetségessel, nem biztos, hogy boldogtalanok leszünk, viszont biztosan nem fogjuk sohasem megismerni lehetséges határainkat A lehetetlen és a lehetséges határán szembesülünk a határtalannal - azzal, ami már nem én vagyok, de ami én is lehetnék [akár a fény vagy a szellő, a pirkadat vagy az avar]. Minden művész, minden próféta és minden mártír ott találja magát egyszer a lehetetlen és a lehetséges határán - ott, ahol csenevész vagy lengeszárnyú madarak tétováznak a fészek és a csillagok között, akár egy levelibéka tükörképeként ríngva-remegve az augusztusi alkonyat tavában. A lehetséges boldogság általában mindenkit kielégít Ám aki a lehetetlen boldogságára vágyik, nem lesz soha megelégedett. Életének értelmét mindig az adja meg, hogy szembenézve a lehetetlennel, megtegyen mindent az életben, amit (még) „lehet". Rájön arra, hogy nincs határ és nincs lehetetlen, hiszen az élet mindig arról szól, amit lehet - a sors pedig arról: amit még lehet