Útravaló Táncsics Mihály tollából [antikvár]

Hiszem és vallom, hogy Isten nem hozott be emberek közé semmi különbséget, hanem mindnyáját, mint egy család tagjait egymás közti testvéreket tekinti. Aki hiszi, hogy ő Istennek kiválasztott kegyence, bizonyítsa be. Én nem hiszem, hogy Isten csak egyetlenegy embert is mások fölött kegyelne. Hiszem, hogy ő nem teremtett urat és szolgát, éppen úgy, mint gazdagot és szegényt nem, hanem embert; nem létesített osztályt, kiváltságot; nem rendelte, hogy egyik parancsoljon, másik engedelmeskedjék; nem határozta, hogy egyik előjogokkal éljen, a természetnek minden áldását élvezze és semmi terhet ne viseljen, a másik pedig ennek rabja legyen, szegénységben sínlődjék, a terhek alatt leroskadjon, s még a legszükségesebbet is nélkülözze. Ha hitvallásomnak minden cikkelyét megváltoztatná még életemben valamely más meggyőződés: ez egy rendületlenül marad; mert ha azt valaha hinni tudnám, hogy a társadalmunkban létező természetlenségeket Isten akará, akkor semmit sem volnék képes többé hinni. (Józanész szerinti hitvallás, 14.)