Wilde Oszkár válogatott művei [antikvár]

Wilde Oszkár (Fingal O"Flahertie Wills) Irország fővárosában, Dublinban született, 1854. okt. 16-án. Életleírásaiban rendszerint az 56-ik év szerepel születése éve gyanánt. A tévedés forrása maga Wilde, aki szerette magát két évvel fiatalítani. Második fia volt William Robert Wildenak (1815-1876) és Jane Francesca Elgeenek (1826-1896). Apja híres szem- és fülorvos volt és szerencsés kezű sebész. Ilyen minőségben utazott egy ízben Stockholmba, amely alkalommal Oszkár svéd királytól a lovagi érmet kapta. Mint ifjú orvos egy beteg nagy úr kísérőjeként yachton behajózta az egész Földközi-tengert. Útjáról könyvet írt, melynek magas ára dacára nagy kelendősége volt. Írói munkássága nem szünetelt későbbi életében sem. Különösen az ír nép szokásaira, hagyományaira és művészetére fordította figyelmét és a dilettáns-szinten jóval felülemelkedő műveket köszönhet neki hazája. Energikus és a gyakorlati sikerekben kiváló ember volt. Epikureusi elveket vallott; a kínálkodó élvezeteket minden alkalommal megragadta, de amellett volt szíve a közjó iránt is. Mielőtt dublini palotájába bevonult volna, orvosi művészetével keresett első ezer fontját a szembajosok egy kórházának alapítására fordította. A »St. Marc's Ophtalmic Hospital« volt az első ilyen intézmény Írországban. Wilde Oszkár apja kiváló tehetsége és nemes szíve mellett érzéki, sőt brutális ember volt. Arca oly jellegzetesen rút volt, hogy arcképét megtaláljuk a híres rút férfiak egy képsorozatában. Oszkár híres szép arcát vizsgálva igaznak fogjuk találni egy íróbarátja mondását róla, hogy »homloka és szeme a géniuszé és egy angyalé, de a szája érzéki, akár a majomé.« Anyja, aki szerette magát az Alighieri (Dante) családból származtatni, írók és tudósok ivadéka volt. Csak Charles Mathurint említjük közülök, kinek »Melmoth, the Wanderer« c. fantasztikus regényét pl. Balzac a világirodalom legelső remekei közé sorozza. »Speranza« néven lánykorában tüzes verseket és lázító cikkeket írt az ír nemzeti ügy mellett. A »Nation-«-ben 1848-ban megjelent egy vezércikke, »Jacta alea est«. Az angol zsarnokság ellen fegyverre szólította be népét. A lapot elkobozták és a szerkesztőt esküdtszék elé állították. Ekkor egy bájos ifjú leány csengő hangon így kiáltott le a karzatról: »Ha van itt bűnös, akkor én vagyok az!«. A bátor leány Speranza volt, Oszkár anyja. Az ítélet felmentő volt.