Zarándoklat az atyai házba [antikvár]

Részlet: A koldus ajándéka Rohanó, egymással acsarkodó világunkban mind kevesebb a csend, a tárnába leereszkedő bányász összeszedett célra tartása. Pedig Isten drága idejét arra kaptuk, hogy elcsendesedve magunkba szálljunk, akár az aranyásó, s kemény munkával megtaláljuk, felszínre hozzuk a mindannyiunkat gazdaggá tevő aranyrögöket. Minden ember egy hatalmas kincsesbánya, lelked mélyén ott vannak a válaszok, a jó megoldások világunk gondjaira. Csodálatos tervek, képletek, zeneművek, versek vannak az emberek lelkében. Persze mindannyian mások vagyunk, ahogy nincs két egyforma virág, ugyanúgy Isten a maga végtelen játékos bölcsességében minden emberbe más értéket rejtett el. Te a magad tárnájában olyan ragyogó színű drágaköveket találhatsz, amit más soha nem lelhet a maga szívében, mert egyedi, megismételhetetlen vagy, ezért ami benned elveszik, örökre elveszett! 7